Jermaine Dupri visszavonta a Sony elleni jogdíjperét

Több mint 18 millió dollárnyi állítólagos tartozás, három évtizedre visszanyúló szerződések és egy 2025-ös könyvvizsgálat állt az ügy mögött. A bírósági szakasz mégis alig kezdődött el, amikor Jermaine Dupri és a So So Def visszavonta a Sony Music ellen indított keresetet.

Az augusztus 28-án benyújtott önkéntes elállás szerint a felek még azelőtt rendezték a vitát, hogy az eljárás érdemi szakaszba lépett volna. A megállapodás részletei nem kerültek nyilvánosságra, így azt sem lehet tudni, történt-e kifizetés, módosították-e a korábbi elszámolásokat, vagy más üzleti feltételekben állapodtak meg.

A keresetet „without prejudice”, vagyis az újbóli benyújtás lehetőségét formálisan megőrző módon vonták vissza. Ez nem azt jelenti, hogy a vita automatikusan folytatható ugyanonnan, ahol abbamaradt, de Dupri és cégei elvileg ismét bírósághoz fordulhatnak, ha a rendezés később meghiúsulna. Ennek pontos lehetőségeit a nem nyilvános megállapodás és az elévülési szabályok is korlátozhatják.

A megfogalmazás másik fontos része, hogy az ügyet „prior to joinder” rendezték. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Sony még nem nyújtott be érdemi választ Dupri állításaira. A bíróság nem döntött arról, valóban járt-e a követelt összeg, és a kereset visszavonása nem tekinthető a Sony felelősségének elismeréseként sem.

Dupri, a So So Def Recordings és a So So Def Productions július elején több mint 18 millió dolláros követeléssel indított pert. A producer állításai egy 2025-ben elvégzett auditból indultak ki, amely a Sony és a So So Def több évtizedes elszámolásait vizsgálta át.

A kereset egyik legnagyobb tétele Kris Kross első két albumához, az 1992-es Totally Krossed Outhoz és az 1993-as Da Bombhoz kapcsolódott. Dupri szerint csak ezek után több mint 2,2 millió dollárnyi produceri és úgynevezett override jogdíj maradt kifizetetlen.

Az override jogdíj olyan, szerződésben rögzített részesedés, amelyet egy producer vagy kiadói partner az előadó felvételeiből kap. Elvileg külön kezelhető az előadó saját jogdíjszámlájától, a régi szerződések és az egymást követő módosítások azonban könnyen átláthatatlanná tehetik, hogy melyik bevételből kinek, mikor és milyen levonások után jár pénz.

A vita középpontjában a kereszt-kollateralizálás is ott állt. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy kiadó az egyik projekt még meg nem térült költségeit egy másik projekt bevételeiből fedezi. Ha például egy album egyenlege mínuszban marad, a későbbi vagy másik kiadvány jogdíjait felhasználhatják a hiány ledolgozására.

A módszer önmagában nem feltétlenül szabálytalan: az számít, mit enged a szerződés. Dupri azt állította, hogy a Sony olyan egyenlegeket is összekapcsolt, amelyeket nem lett volna szabad, és emiatt a So So Def nem kapta meg a neki járó összegeket többek között a producer szólóalbumai és válogatáslemezei után.

Az ügy azért mutat túl egyetlen producer vitáján, mert a streamingkorszak új bevételt termel a harmincéves katalógusokból, miközben az elszámolás sokszor még mindig a CD-piac idején megkötött szerződések logikáját követi. A pénz folyamatosan érkezik, de hogy eljut-e a jogosulthoz, gyakran csak egy évekkel későbbi audit során derül ki.

A Sony az elmúlt hónapokban több hasonló ügyet is lezárt. A My Own Worst Enemy című dalról ismert Lit nyáron egyezett meg a kiadóval egy másik streamingjogdíj-vitában. Nem sokkal később a Los Lobos és a Sony Music is megállapodott a Desperadóhoz kapcsolódó felvételek elszámolásáról. Azt az ügyet „with prejudice” zárták le, vagyis ugyanazt a követelést már nem lehet újból benyújtani.

Más frontokon azonban továbbra sincs nyugalom. A Universal Musicnak szeptember 15-ig kell válaszolnia George Clinton elmaradt jogdíjakról szóló keresetére. Pharrell Williams szeptember 18-ig reagálhat Chad Hugo módosított beadványára, amely a The Neptunes elszámolásai mellett Tyler, the Creator, Latto és Rosalía kiadványain szereplő munkák jogdíjait és szerzői kreditjeit is érinti.

Dupri és a Sony ügye tehát nem ítélettel, hanem egy zárt ajtók mögött megszületett rendezéssel ért véget. A 18 millió dolláros kérdésre nem kaptunk nyilvános választ. Az viszont ismét láthatóvá vált, hogy a zeneipar legértékesebb katalógusai mögött még mindig régi szerződések, nehezen követhető egyenlegek és csak ritkán ellenőrzött elszámolások dolgoznak.