Ritka pillanat, amikor egy kilencvenes évekbeli elektronikus klasszikus úgy tér vissza, hogy nem pusztán nosztalgiát kínál, hanem valódi jelenidejű élményt. Joris Voorn most pontosan ezt tette Ferry Corsten 1996-os darabjával, a „Don’t Be Afraid”-del, amely annak idején a techno és a trance határvidékén mozgott, és generációk számára jelentett iránytűt a klubok félhomályában.
Az eredeti felvétel a korszak pulzáló lüktetését hordozta magában: feszes ritmusok, emelkedő dallamívek és az a fajta érzelmi töltet, amely a kilencvenes évek elektronikus zenéjét meghatározta. Voorn nem radikális újraértelmezésben gondolkodott, hanem a dal szellemiségének megőrzésében. A központi dallam érintetlen maradt, miközben a hangszerelés frissebb, dinamikusabb formát kapott.
A perkusszió élénkebb, a hangzás teltebb és korszerűbb lett, anélkül hogy elveszne az eredeti atmoszféra. Ez az átdolgozás nem felülírja a múltat, hanem párbeszédbe lép vele. A kilencvenes évek varázsa így nem vitrintárgyként jelenik meg, hanem élő, lüktető energiaként.
Az új verzió egyszerre szól a régi rajongóknak és azoknak, akik most találkoznak először a dallal. A múlt és a jelen találkozása ez, amely emlékeztet arra, hogy az igazán erős zenei motívumok nem kopnak el – legfeljebb új fényt kapnak. Voorn munkája pedig azt bizonyítja, hogy egy jól megírt dallam három évtized múltán is képes megszólítani a táncteret.
