Josh Homme: Már a szórakozást is kontrollálják

Josh Homme rágyújtott a Ford Field színpadán, majd néhány mondattal felgyújtotta az internetet is. A Queens of the Stone Age frontembere azonban azt állítja: a detroiti koncerten nem a dohányzáshoz való jogért lázadt, hanem azért, mert szerinte a nagyvállalatok lassan a szórakozás minden percét szabályok és külön díjak közé szorítják.

A zenekar augusztus 6-án, a Foo Fighters előtt játszott a stadionban, ahol tilos a dohányzás, a szabály megszegése pedig akár 10 ezer dolláros bírsággal is járhat. Homme a színpadon mégsem sokat mérlegelt. Cigarettára gyújtott, majd arra biztatta a közönséget, hogy ne hagyja, hogy „nagyvállalati seggfejek” mondják meg neki, mit tehet.

A jelenet tökéletesen illett ahhoz a Josh Homme-hoz, aki több mint három évtizede építi a hírnevét a kiszámíthatatlanságra. Csakhogy a cigaretta hamar eltakarta azt, amiről valójában beszélni akart. Később úgy magyarázta, a kirohanásának nem a dohányzás volt a lényege.

„Ez a szórakozás kontrollálásáról szól” – mondta. Példaként a 85 dolláros parkolást, a 30 dolláros sört és az arénák minden mozdulatot kijelölő szabályait hozta fel. Szerinte az emberek súlyos összegeket fizetnek néhány órányi kiszakadásért, majd odabent ugyanúgy terelgetik őket, mintha folyosóügyeletesek figyelnék, ki lép ki a sorból.

Ebben van valami nagyon ismerős. A stadionkoncertek egyre inkább precízen szervezett fogyasztói útvonalak: parkolójegy, beléptetés, kiemelt csomag, méregdrága ital, lezárt szektorok és sorban állás mindenért. A spontaneitás, amelyből a rockzene egykor élt, ebben a közegben könnyen újabb eladható extrává válik.

Homme gesztusa ettől még nem problémamentes. A dohányzási tilalom nem pusztán vállalati önkény, hiszen a füst azokhoz is eljut, akik nem kérnek belőle. A személyes szabadság látványos színpadi védelme ott válik kényelmetlenné, ahol mások szabadságával ütközik. Egy arénában pedig nehéz úgy azt csinálni, amit akarunk, hogy közben több tízezer ember osztozik ugyanazon a levegőn.

A frontembert láthatóan nem ez az ellentmondás foglalkoztatja. „Nem igazán érdekel” – fogalmazott, majd hozzátette: ha már eleve nagyvállalati környezetben játszanak, legalább foglalják el néhány órára, és töltsék meg valódi élettel. „Csináljunk a hétfőkből szombatot.”

Ez a mondat többet mond a Queens of the Stone Age-ről, mint maga a cigaretta. A zenekar mindig akkor működött a legjobban, amikor veszélyesebbnek, lazábbnak és kissé ellenőrizhetetlennek tűnt annál, amit egy ekkora koncerthelyszín kényelmesen elvisel. Homme most is ezt az ösztönt próbálta visszacsempészni a stadionba, még ha ehhez a lehető legmegosztóbb eszközt választotta is.

Közben a zenekar már a következő korszak küszöbén áll. Kilencedik stúdióalbumuk, a Perfecth október 30-án érkezik a Matador Recordsnál, első két előfutára pedig az Easy Street és az Insignificant Other. A cím szándékosan hibás: Homme szerint ezen a világon semmi sem tökéletes, mégis minden annak akar látszani. Társaságban ezen lehet nevetni. Egyedül már kevésbé.

A 2023-as In Times New Roman… folytatását a párizsi katakombákban rögzített, később koncertfilmként és élő albumként is kiadott Alive in the Catacombs intim világa is alakította. Ott nem volt stadionméretű infrastruktúra, túlárazott sör vagy óriáskivetítő. Csak egy zenekar, néhány hangszer, csontokkal teli falak és a csend súlya.

Homme detroiti kifakadása végül ugyanezt a feszültséget mutatta meg hangosabb, nyersebb formában. Hogyan maradhat eleven és szabad a rockzene egy olyan rendszerben, amely már előre kijelölte a kijáratot, beárazta a parkolást, és azt is eldöntötte, meddig tarthat a szombat este?