Kate Schutt dalai többnyire egy kérdésből indulnak. Az I've Got To Go esetében ez a kérdés közel kilencven éves: vajon tényleg haza akart-e menni Christiane Ritter, amikor a sarki tél végén megérkezett érte a hajó? A New Yorkban élő énekes-dalszerző, gitáros és producer most megjelent dala egy lassú, merengő americana-ballada, amelyet Ritter emlékirata ihletett.
Egy tél egy apró vadászkunyhóban
Az osztrák festőnő 1934–35 telét a férjével, Hermann Ritterrel és egy vadásztársukkal töltötte a Spitzbergák egyik félreeső fjordjában, egy alig kilenc négyzetméteres vadászkunyhóban. Élményeiről írt könyve 1938-ban jelent meg németül Eine Frau erlebt die Polarnacht címmel. Angolul A Woman in the Polar Night néven ismert, és mára a sarkvidéki irodalom klasszikusai közé tartozik.
A dal a könyv utolsó fejezeteihez nyúl vissza. A hónapokig tartó sötétség után vakítóan világos tavasz jön, és vele a tudat, hogy hamarosan befut a hajó, amely Rittert hazaviszi Ausztriába, a gyerekéhez és a szüleihez. A férje nyárra, és minden jel szerint egy újabb vadászidényre is a szigeten marad.
A levél, amely nincs benne a könyvben
Schutt a dalt kitalált levélként írta meg, Ritter hangján, a férjének címezve. A nyitósorban az írónő azért hagy hátra levelet, hogy a férje talán megértse. Ilyen levél az emlékiratban nem szerepel: a dalszerző azt képzelte el, mit írhatott volna le Ritter, amit szemtől szemben talán nem tudott kimondani.
A forma nem véletlen. Schutt régóta szenvedélyes levélíró, és gyakran úgy kezd egy dalírós napot, hogy előbb ír valakinek, és csak utána veszi kézbe a gitárt. Saját bevallása szerint a kíváncsiság hajtja: ha valamit nem ért, dalt ír róla, hogy közelebb kerüljön hozzá. Ennél a dalnál azt próbálta elképzelni, milyen lehetett otthagyni egy tájat, amely Rittert végérvényesen megváltoztatta.
Két saját búcsú Spitzbergáról
Az énekes kétszer járt a sarkvidéken, mindkétszer nagyjából három hetet töltött ott, és egyik elutazást sem viselte könnyen. Elmondása szerint legszívesebben lekéste volna a gépét, hogy maradhasson, és lássa, hogyan változik a fény és az évszak. Ez a saját honvágy végig ott fut Ritter története mellett a dalban.
Az I've Got To Go egy hosszabb, a könyv ihlette dalciklus utolsóként megírt darabja. A társproducer és hangmérnök Jay Newland, aki Norah Jones Come Away With Me című lemezén is dolgozott, javasolta, hogy a sorozatnak kell még egy dal. Schutt ekkor tért vissza a tavaszi, búcsúzó fejezetekhez.
Schutt pályája a jazz felől indult, két korábbi albumát, a No Love Lostot és a The Telephone Game-et az ArtistShare adta ki. Hogy a Ritter-ciklus egésze mikor és milyen formában jelenik meg, arról egyelőre nincs hivatalos információ.
