Két link havonta: új Facebook-korlát borzolja a zenészek kedélyeit

Csendben, különösebb bejelentés nélkül kezdte el tesztelni a Facebook azt az új rendszert, amely alapjaiban írhatja át a zenészek és zenei projektek közösségi jelenlétét. A kísérleti szabályozás szerint a professzionális oldalak és profilok havonta mindössze két alkalommal oszthatnak meg külső hivatkozást, minden további link csak fizetős előfizetéssel válik elérhetővé.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy zenésznek vagy kiadónak nagyon meg kell gondolnia, mikor teszi ki az új megjelenés, a koncertjegy vagy egy sajtómegjelenés linkjét. A korábban megszokott, folyamatos jelenlét egyik pillanatról a másikra luxussá válhat, miközben a közösségi felületek továbbra is a láthatóság legfontosabb terepei maradnak.

A háttérben nem nehéz felismerni a Facebook régi törekvését: a platform egyre kevésbé szereti azokat a tartalmakat, amelyek kifelé terelik a felhasználókat. A külső linkek korlátozása most azonban már nem csak az elérést csökkenti, hanem konkrét döntéshelyzetbe kényszeríti az alkotókat. Egyetlen hónapban mi fontosabb: egy új dal, egy klip, vagy egy közelgő fellépés?

A rendszer kiskaput is kínál: a Meta fizetős, hitelesített fiókok számára nem érvényes a szigor. Ez azonban egyértelmű irányváltást jelez: az organikus forgalom helyét egyre inkább az előfizetéses modell veszi át. A nagyobb költségvetéssel dolgozó előadók számára ez talán nem jelent komoly akadályt, de a független zenészeknek és kisebb csapatoknak újabb terhet ró a mindennapi működésre.

A változás hatására egyre többen kezdenek el alternatív megoldásokban gondolkodni. Felértékelődnek azok a csatornák, amelyek nem egy algoritmus jóindulatán múlnak, legyen szó saját hírlevélről, közvetlen üzenetekről vagy más, közösségi platformokon kívüli kapcsolattartásról. A Facebook továbbra is fontos marad, de már nem magától értetődő eszköz.

Ha a tesztelésből általános gyakorlat lesz, az nem csupán technikai módosításként marad meg az emlékezetben. Ez a lépés sokak számára a szabad, ingyenes elérés korszakának végét jelenti, és újabb bizonyítéka annak, hogy a zenei kommunikáció terepei folyamatosan szűkülnek – miközben a figyelemért folyó verseny egyre élesebb.