Kevesebb tartalom, több zene

A hírek gyakran nem hoznak pozitívumot, és ezt a pandémia alatt tanultam meg. Azóta igyekszem védeni a reggeleimet: kevesebb hírcím, több csend, és klasszikus zene, mielőtt a nap zaja beköltözne a fejembe.

Tegnap megszegtem ezt a szabályt, és a hírek keményebben hatottak, mint vártam. Nem azért, mert újak voltak, hanem mert a dolgok ismétlődnek. Hatalom, amely ignorálja a korlátokat, erőszak, amely rutinná válik, és a félelem, amely politikává lesz. Ha elég sokáig élsz, felismered a mintát. A részletek változnak, de a forgatókönyv nem. Ez csendesen fáraszt le minket, nap mint nap.

Ekkor jöttem rá, miért fontos a művészet. Nem díszítésként, nem elterelésként, hanem mint oxigén. Ahogyan egyszer egy kedves barátom mondta: „A művészet valami, ami nem szükséges a túléléshez, de elengedhetetlen a létezéshez.”

De van egy mélyebb szomorúság is e mögött. Az érzés, hogy manapság minden a pénz körül forog. Érték egyenlő árral. Pénz nélkül nincs tér, hang, vagy idő. Ez az a világ, amelyben élünk, vagy amibe belekényszerítettek bennünket.

Miamiban élve közelről látod ezt. Egy boom város, a gazdagoknak építve. Luxus tornyok, gyors tőke, kripto optimizmus, technós srácok, akik a következő dolgot keresik. Gyorsan mozog, csillogóan néz ki, de kevés helyet hagy bárminek, ami nem skálázható vagy eladható.

Miközben a világ egyre inkább széttöredezik, az ipar látszólag szellemeket kerget. Követők, elérés, befolyás. Mintha egy kultúra lelkét egy tőzsdei indexen lehetne mérni. Megnöveltük a tömeget, miközben elvesztettük a történetet.

A mainstream mindig is zűrzavaros volt. Ez nem újdonság. A lépték az, ami új. Egy tenger DJ-kkel, egy megszakítás nélküli áradat trackekkel, és senki sem tudja ésszerűen követni. Néhány dolog eléri a célt, de sok úgy tűnik, mintha arra tervezték volna, hogy a következő hétfőre elfelejtsük.

A zene az egyik utolsó hely, ahol előbb kell hallgatnod, mielőtt beszélnél. Ahol egy érzés átadható anélkül, hogy darabokra szednék. Ez még mindig fontos.

Nincs szükségünk több tartalomra. Zenészekre van szükségünk. Élő fellépésekre, valós zenehallgatási alkalmakra, ahol a zene a lényeg, nem pedig háttérzaj egy ital vagy poszt mögött. Talán újra szükségünk van néhány igazi rave-re. Azokra, amelyek emlékeztetnek, miért jöttél el először, mielőtt a zene árcédulát kapott, és a táncparkett VIP részt.

Az üzleti oldal nem fog eltűnni. Magas díjak, drága helyszínek, vállalati fesztiválok. A gépezet tovább fog működni. De a valódi váltás mindig közelebb van, mint amilyennek látszik. Néha szó szerint csak egy kattintásra van.

Még a fiatalabbak is változtatják a szabályokat. Kevesebbet isznak, jobban őrzik a lelkiállapotukat. Talán ez megváltoztatja a táncparkettet, talán nem. A zene iránti igény állandó marad.

Az EG-nél nem érdekel a rohanás. Mi időt adunk magunknak, még akkor is, ha minden más sürgetőnek tűnik. Egyes projekteknek tér kell. Egyes ötleteknek először csendre van szükségük. Amikor készen állnak, hallani fogsz róluk.

Addig is itt vagyunk. Hallgatunk. Nyitva tartjuk az ajtót. Nem azért, mert a zene megjavítja a világot, hanem mert nélküle a világ kicsit nehezebben néz szembe.