Lily Allen vezeti a szüfrazsetteket a Virginia Woolf’s Night And Day friss klipjében – exkluzív az NME-n

A Virginia Woolf’s Night And Day legújabb, az NME-n exkluzívan bemutatott részletében Lily Allen Mary Datchet szerepében a szüfrazsett-mozgalom szervezésébe fog. A jelenetben együtt dolgozik Katherine Hilbery vel (Haley Bennett), hogy kiálljanak a nők választójogáért, majd Mary meghívja Katherinet, hogy a központban kutasson velük. Az adaptáció Virginia Woolf 1919-es regényét ülteti át filmre. Edward-korabeli Angliában játszódik, és két nő – Allen vagány, szellemes Datchetje és Bennett szenvedélyes csillagásza, Katherine – különböző viszonyát mutatja be szerelemhez és érvényesüléshez. A hivatalos összefoglaló szerint 1910 Londonjában a ragyogó, önfejű Katherine ellenáll szülei házassági terveinek, ám apja mégis beleerőlteti egy eljegyzésbe a családi baráttal, William Rodney -val (Jack Whitehall). Barátsága a szellemes szüfrazsett Mary Datchettel és találkozása a munkásosztályból jövő szerkesztővel, Ralph Denham mel (Elyas M’Barek) kitágítja a horizontját, és mindent újragondoltat vele szerelemről, ambícióról és a saját tér kivívásáról. A filmet Tina Gharavi rendezte, Katherine szüleit Jennifer Saunders és Timothy Spall alakítják. A Virginia Woolf’s Night And Day június 19-én kerül a brit és ír mozikba. Allen az elmúlt években sikeres West End-szerepekkel (2:22 A Ghost Story, The Pillowman), a 2023-as Dreamland komédiával és a 2019-es How To Build A Girlben Elizabeth Taylor megformálásával hívta fel magára a figyelmet – a mostani produkció azonban az első igazán nagyjátékfilmes főszerepe. Közben Allen ötödik albuma, a West End Girl turnéja a jövő héten visszatér az Egyesült Királyságba egy aréna-körrel, majd szeptemberben újabb amerikai állomások követik. Az énekes szerint a lemez „a tény és fikció keveréke”, a kapcsolatok útvesztőit boncolgatja, és részben a Stranger Things színészétől, David Harbour tól való válása utáni elhagyatottság- és visszautasításélmények inspirálták. Hozzátette: nem „kegyetlen” lemezt akart, és nem a „bosszú” vezette – Harbour pedig úgy fogalmazott, tiszteletben tartja, hogy egy művész a saját tapasztalataiból épít művet.