Lucy Dacus és Julien Baker együtt énekelte a Bullseye-t az Outside Landsen

Lucy Dacusnak elég volt egyetlen mondat ahhoz, hogy a Golden Gate Park közönsége tudja, különleges pillanat következik. „Szeretném a színpadra hívni a legjobb barátomat. Julien Baker, csatlakoznál hozzám?” – mondta, majd néhány pillanattal később már együtt énekeltek az Outside Lands színpadán.

A választás a Bullseye-ra esett, Dacus Forever Is A Feeling című szólóalbumának egyik legintimebb dalára. Az énekesnő akusztikus gitárral kísérte a duettet, Baker pedig ezúttal nem egy teljes Boygenius-produkció részeként, hanem vendégként érkezett mellé.

Ettől az egész jelenetnek más súlya lett.

Dacus és Baker ugyanis már nemcsak zenésztársak, hanem egy pár is. Dacus tavaly beszélt nyilvánosan a kapcsolatukról, és azt sem titkolta, hogy új lemezének története részben abból az érzelmi időszakból táplálkozik, amelyet együtt éltek meg.

A Bullseye eredeti albumverzióján Hozier énekel Dacus mellett. Az ír zenész idén New Yorkban élőben is csatlakozott hozzá a dalhoz, kapcsolatuk azonban korábbra nyúlik vissza: 2024 júniusában Hozier saját New York-i koncertjén Dacust hívta színpadra az I, Carrion (Icarian) előadásához.

San Franciscóban viszont a dal egészen más jelentést kapott Baker hangjával.

A Boygenius jelenléte egyébként sem tűnt el teljesen Dacus szólókoncertjéből. Az Outside Lands műsorában a True Blueis felcsendült, amely eredetileg a Phoebe Bridgersszel és Bakerrel közös zenekar egyik dala.

A trió jelenleg külön utakon mozog, de a Boygenius körül kialakult intenzív rajongói figyelem továbbra is követi mindhármukat, különösen Dacus és Baker kapcsolatának nyilvánossá válása óta.

Dacus korábban őszintén beszélt arról, hogy ennek van egy számára kifejezetten kényelmetlen oldala is. Furcsának érzi, amikor a rajongók az életük eseményeiből valamiféle „Marvel-univerzumot” építenek, minden dalszöveget, gesztust és közös megjelenést egy nagy történet újabb darabjaként kezelve.

Ez különösen bonyolult helyzet egy olyan dalszerző számára, aki eleve a saját életéből dolgozik.

Dacus szerint gyakran azért ír meg egy dalt, hogy elküldhesse valakinek, vagy hogy később saját maga visszahallgathassa. Innen viszont nehéz pontos határt húzni aközött, ami művészetként a közönségre tartozik, és ami már magánélet.

„Mi más a lore, mint maga a történet?” – fogalmazott korábban. A saját történetének egy részét megtartja magának, ugyanakkor éppen azok az élmények alakítják a dalait, amelyekről a rajongók is beszélni kezdenek.

Az Outside Lands pillanata ezért működött igazán akkor, ha nem próbáljuk túlmagyarázni. Két zenész állt egymás mellett, akiknek közös története jóval régebbi és összetettebb annál, mint amit néhány perc alatt egy fesztiválszínpad elmesélhet.

Dacus körül ráadásul mostanában feltűnően sok ilyen találkozás történik.

A Newport Folk Festivalon Brandon Flowersszel Jim Croce Time In A Bottle című dalát énekelte, Hayley Williamsszel szintén elővette a Bullseye-t, Madi Diaz pedig a Heavy Metalhoz csatlakozott. Dacus Williams vendégeként is megjelent egy olyan szettben, amelyben Jack Antonoff, Jenny Lewis, Remi Wolf, Karly Hartzman és Joy Oladokun is feltűnt.

A montreali Osheaga Festivalon a The Killers koncertjén a Read My Mind alatt lépett színpadra, Los Angelesben pedig Chappell Roannal énekelte a Magnetic Fields The Book of Love című dalát Mustafa Szudán és Palesztina javára rendezett jótékonysági estjén.

A sok vendégszereplés között azonban Julien Baker san franciscói megjelenése óhatatlanul személyesebb pillanat lett a többinél.

Dacus nem Boygenius-tagként, nem kollégaként és nem meglepetésvendégként konferálta fel.

Egyszerűen a legjobb barátját hívta a színpadra.