Maisie Peters a Florescence-szel a The O2 felé tart

Maisie Peters pályája már színpadnevekkel is elmesélhető: a megszűnt BBC Introducingtól a Reading főszínpadán át egészen a The O2-ig. Augusztus 29-én a The Griden játszott, 2027-ben pedig már önálló koncerttel várja London egyik legismertebb arénája.

A két pont között albumok, turnék és folyamatos mozgás húzódik. Readingben Peters egy saját szavaival „megamixnek” nevezett műsorral járta végig teljes diszkográfiáját, mintha egyetlen fesztiválszettbe akarta volna besűríteni az odáig vezető éveket.

A helyszín különös jelentőségét az adta, hogy Peters korábban meglepetésfellépőként játszott a BBC Introducing színpadán. Aznap jelent meg az első albuma. Most már a harmadik lemezével tért vissza, ezúttal a fesztivál főszínpadára.

„Nagy megtiszteltetés, és ma nagyon menő előadók vannak itt – Raye, Jade, Slayyyter –, jó társaságban vagyok” – mondta.

A májusban érkezett Florescence ennek a változásnak a lenyomata. Már a cím is a kivirágzás folyamatára utal, Peters pedig úgy érzi, a lemez pontosan megőrizte azt az életszakaszt, amelyben készült. Nem utólag próbál jelentést adni a daloknak: eleve naplószerűen írta őket.

Különösen a második és a harmadik albumánál vált fontossá számára ez a módszer. A dalok másfél éves időszakokat dokumentálnak, az apró változásokkal, a bizonytalanságokkal és azokkal a pillanatokkal együtt, amelyek csak később állnak össze történetté.

A Florescence idején azonban más volt körülötte a levegő.

„Sokkal földközelibb állapotban voltam: szerelmes lettem, és négy év után először voltam otthon, mert addig turnéztam. Nélkülözhetetlen volt ez a nyugalom és stabilitás – és ezt a zene is visszatükrözi.”

A nyugalom nemcsak a dalok hangulatát változtatta meg, hanem Peters alkotói módszerét is. A Florescence az első albuma, amelyen vendégelőadók és társszerzők is hangsúlyosan megjelennek. Julia Michaelsszal és Marcus Mumforddal dolgozott együtt, ami korábban nem feltétlenül fért volna bele abba a tempóba, amelyben a lemezei készültek.

A bemutatkozó albumnál még az volt fontos, hogy tisztán a saját hangját mutassa meg. A második lemez, a The Good Witch viszont olyan gyorsan készült, hogy Petersnek saját bevallása szerint szinte csak a keverések leadása maradt meg az emlékezetében. Nem volt sok idő kitérőkre, váratlan találkozásokra vagy hosszabb kísérletezésre.

A harmadik albumnál végre megnyílt ez a tér. A Kingmaker és az If You Let Me is olyan dalszerzői alkalmakból született, amelyek során Peters egy szobában dolgozhatott Michaelsszal és Mumforddal. Ehhez nemcsak megfelelő partnerek kellettek, hanem szabad idő is – az a fajta nyugalom, amelyből az előző években kevés jutott neki.

Julia Michaels jelenléte különösen személyes élmény volt számára. Peters azokon a dalokon nőtt fel, amelyeken Michaels szerzőként dolgozott, és felidézte, hogy egy Niall Horan-koncertre is elsősorban miatta ment el. A korábbi példakép most már alkotótársként ült vele egy szobában.

Ez a találkozás jól illik a Florescence központi gondolatához. A kivirágzás itt nem látványos személyiségcserét jelent, hanem azt a pillanatot, amikor valaki már elég biztos a saját hangjában ahhoz, hogy másokat is beengedjen mellé.

Közben a következő nagy állomás is láthatóvá vált. Maisie Peters 2027-ben önálló koncertet ad a londoni The O2-ban, amit egyelőre még ő maga is nehezen tud valóságként kezelni.

„Szó szerint képtelen vagyok felfogni” – mondta a bejelentett arénashow-ról.

A Reading főszínpada ezért több volt egy újabb fesztiválfellépésnél. Peters ugyanazon a rendezvényen nézhetett vissza arra a napra, amikor első albumával még egy kisebb színpad meglepetésvendége volt, és előre arra az estére, amikor már egy teljes londoni aréna várja.

„Nagyon kerek így az egész” – fogalmazott.

A Florescence pedig éppen ezt a kört zárja be. Nem egy rohanás közben összerakott helyzetjelentés, hanem egy olyan időszak albuma, amelyben Peters végre megállhatott, körbenézhetett, és észrevehette, milyen messzre jutott.