Traveler’s Faith: megjelent Marie Davidson első verseskötete

A repülőtéri várakozás többnyire holt idő. Késik a gép, rossz a kávé, mindenki a telefonját nézi. Marie Davidson ebből a turnézásról ritkán megmutatott köztes világból írta meg első verseskötetét, a Traveler’s Faith-et.

A Soulwaxhoz tartozó DEEWEE gondozásában kiadott könyv mindössze 750 példányban készült. Harminc eredeti verset, valamint Davidson 2025 februárjában megjelent hatodik albuma, a City of Clowns dalszövegeit gyűjti össze. Az anyagot Nadine Fraczkowski hideg, átmeneti terekben készült fotói kísérik, a kötet megjelenését Giovanni Murolo tervezte.

A kézirat története jóval az album előtt kezdődött. Davidson a pandémia idején fordult ismét intenzívebben a költészet felé, majd a szövegek egy Deep Fried munkacímű gyűjteménnyé álltak össze. A City of Clowns munkálatai egy időre félbeszakították a könyvet, később azonban éppen az album adott új lendületet neki. Amikor visszatért a versekhez, már világossá vált, hogy más cím és önálló forma kell nekik.

Az utazás közben írt szövegek egyfajta ellenszerei lettek az unalomnak és a céltalan telefonozásnak. Davidson nem próbál romantikát erőltetni a reptéri sorban állásra, az elveszett poggyászokra vagy az időzónák között széteső napokra. Inkább megfigyeli az idegeneket, meghallja a félmondatokat, majd a turnézás bosszúságából ritmust és történetet épít.

Ez a módszer nem áll távol attól, ahogyan zenét készít. Davidson dalainak mindig fontos része volt a beszélt szöveg: a száraz humor, a társadalmi megfigyelés és az a jellegzetesen kimért előadás, amelyben egy mondat néha ugyanakkorát üt, mint a basszus. „Verset írni olyan, mint dalt írni. Nem lehet megtervezni: várni kell rá, és amikor megérkezik, meg kell csinálni” – fogalmazott.

A költészet már gyerekkorában jelen volt az életében. Édesanyja verseket írt és felolvasásokat szervezett Montrealban, ahová lányát is rendszeresen magával vitte. Davidson később kimaradt az iskolából, zenekarokban kezdett játszani, majd az elektronikus zene felé fordult. Amikor egyedül, szekvenszerekből és hipnotikus groove-okból építette a számait, saját hangját használta arra, hogy valami emberit vigyen a gépi szerkezetbe.

Bár francia az anyanyelve, a Traveler’s Faith szövegeinek jelentős része angolul született. Davidson szerint ebben a nyelvben direktebbé és játékosabbá vált az írása. A versek egyszerre csípősek, melankolikusak és önironikusak – ugyanazt a hangot viszik tovább, amely a City of Clowns Sexy Clown és Demolition című számaiban is megszólalt.

Davidson nem húz éles határt dalszöveg és vers közé. A kötetben több City of Clowns-szöveg is helyet kapott, miközben a Traveler’s Faith egyes részletei későbbi zenékben térhetnek vissza. A könyv ezért nem lezárt mellékprojekt, hanem egy folyamat állomása: ugyanazok a mondatok hol papíron, hol mikrofonban találják meg a végleges ritmusukat.

A Traveler’s Faith végül nem arról szól, milyen izgalmas állandóan úton lenni. Inkább arról, mit kezd az ember azzal a rengeteg várakozással, idegenséggel és átmeneti csenddel, amely a színpadok között marad. Davidson válasza egyszerű: írni kell, amíg a semmiből egyszer csak lesz valami.