Thomas Massie 14 nevet olvasott fel az Epstein-ügyben

Thomas Massie nem általánosságban beszélt Jeffrey Epstein környezetéről. Felállt az amerikai Képviselőházban, és egymás után olvasni kezdte azoknak a nevét, akiket „Epstein társtetteseiként” emlegetett, majd vizsgálatot és indokolt esetben vádemelést sürgetett velük szemben.

A kentuckyi republikánus képviselő felszólalása egy újabb politikai és jogi offenzíva nyitánya volt. Massie közölte, hogy megkezdte a szükséges 218 aláírás összegyűjtését ahhoz a discharge petitionhöz, amellyel a képviselőházi vezetés megkerülésével szavazásra kényszerítené az Epstein Files Transparency Act II törvényjavaslatot.

A 14 felolvasott név között Jes Staley, Leon Black, Les Wexner, David Copperfield, Lapo Elkann, Tom Pritzker, Glenn Dubin, Frédéric Fekkai, Eduardo Teodorani, Jean-Luc Brunel, Daniel Siad, Ramsey Elkholy, Andrew Mountbatten-Windsor és Leslie Groff szerepelt.

A lista súlya miatt fontos rögtön meghúzni a jogi határvonalat. Massie kijelentése politikusi állítás, nem bírósági ténymegállapítás. A felsorolt emberek jelentős részét nem vádolták meg Epstein bűncselekményeivel összefüggő ügyben. Az, hogy valakinek a neve szerepel egy iratban, levelezésben, címlistában vagy tanúvallomásban, önmagában nem bizonyítja, hogy részt vett bármilyen jogellenes cselekményben.

Massie célja ennél tágabb: a még nem nyilvános dokumentumok körüli jogi mozgásteret akarja kiszélesíteni.

Az első Epstein Files Transparency Act 2025. november 19-én vált törvénnyé. A képviselő szerint az igazságügyi tárca ennek ellenére továbbra is több mint hárommillió kapcsolódó dokumentumot tart vissza, más anyagokat pedig a szükségesnél súlyosabban kitakarva hozott nyilvánosságra. Ez a szám és a törvénysértésre vonatkozó minősítés Massie állítása; a tárca korábban azt közölte, hogy több millió oldalnyi anyagot már közzétett, miközben bizonyos dokumentumokat az áldozatok védelme, jogi korlátozások vagy folyamatban lévő ügyek miatt nem lehet változtatás nélkül nyilvánosságra hozni.

A júliusban H.R. 9694 számon benyújtott második törvényjavaslat ezért nem egyszerűen újabb dokumentumközzétételt követel. Jogot adna az állami főügyészeknek, helyi ügyészeknek, kongresszusi képviselőknek és az áldozatoknak arra, hogy bíróságon támadják meg a szövetségi igazságügyi tárca irat-visszatartását, késlekedését vagy indokolatlan kitakarásait.

A túlélők teljes, kitakarás nélküli hozzáférést kérhetnének a saját ügyükre és az elszenvedett sérelmekre vonatkozó anyagokhoz. Az állami és helyi ügyészek olyan iratokat is megkaphatnának, amelyekre egy nyomozáshoz vagy vádemeléshez szükségük van. A javaslat emellett szankciókat helyezne kilátásba azokkal a tisztviselőkkel szemben, akik tudatosan rejtenek el, semmisítenek meg vagy hamisítanak meg dokumentumokat.

Massie ezzel lényegében kivenné a kizárólagos ellenőrzést a szövetségi igazságügyi tárca kezéből. Ha Washington nem adja át az iratokat, az állami hatóságok és a túlélők maguk fordulhatnának bírósághoz. A törvényjavaslat valódi tétje tehát nem a hétfőn felolvasott lista, hanem az, hogy ki kényszerítheti ki a dokumentumok átadását.

A nevek között zeneipari kapcsolódás is akad. Ramsey Elkholy zenész, tehetségkutató és a Monotronic kollektíva társalapítója. A nyilvánosságra került levelezésekkel és az ezekre adott jogi reakciókkal korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk. Elkholy jogi képviselője korábban azt állította, hogy ügyfele nem ismerte Epstein szándékait és bűncselekményeit.

A többi ismert név körül is eltérő jogi helyzetek vannak. Andrew Mountbatten-Windsor ellen Virginia Giuffre indított polgári pert, amely egyezséggel zárult, a felelősség elismerése nélkül; Andrew következetesen tagadta a vádakat. Les Wexner kongresszusi meghallgatáson azt vallotta, hogy nem tudott Epstein bűncselekményeiről. Leon Black elismerte, hogy jelentős összegeket fizetett Epsteinnek adó- és vagyontervezési szolgáltatásokért, de tagadta, hogy tudott volna a szexuális bűncselekményekről.

A 218 aláírás összegyűjtése még nem jelenti a törvény elfogadását. Siker esetén a petíció csak azt biztosítaná, hogy a Képviselőház vezetése ne tarthassa tovább napirenden kívül a javaslatot. Ezután képviselőházi szavazás, szenátusi támogatás és elnöki aláírás is szükséges lenne.

Massie felszólalása mindenesetre új szakaszba vitte az Epstein-iratok körüli vitát. A hangos névsorolvasás megszerezte a figyelmet, a valódi kérdés azonban jóval kevésbé látványos: képes lesz-e a Kongresszus olyan jogi eszközt teremteni, amellyel az áldozatok és az állami hatóságok valóban hozzáférhetnek a még visszatartott dokumentumokhoz.

A nyilvánosság igénye nem írhatja felül az ártatlanság vélelmét. De az ártatlanság vélelme sem lehet indok arra, hogy a bizonyítékokat tartalmazó iratok ellenőrizetlenül zárva maradjanak. Az Epstein Files Transparency Act II pontosan ebben a feszültségben próbál utat nyitni.