Matias Aguayo új albummal tér vissza: érkezik az Anenoa

Matias Aguayo új albummal jelentkezik: az Anenoa a producer eddigi egyik legszemélyesebb projektje, amely Berlin és Mexico City között formálódott. A korai Kompakt- és Ladomat-megjelenéseiről ismert zenész ezúttal is a latin-amerikai és európai zenei világ találkozásából építkezik, spanyol nyelvű vokálokkal és széles nemzetközi alkotói közösséggel.

Aguayo szerint Mexico City ma a világ egyik legizgalmasabb kulturális központja.

„Végtelen számú szubkultúra és világ fut itt párhuzamosan.”

Elmondása szerint az elmúlt húsz évben egyre inkább Latin-Amerikára helyezte a hangsúlyt, ami az Anenoa minden dalán érezhető. A közreműködők egy része a mexikói fővárosban él, mások koncertek vagy stúdiómunkák miatt fordulnak meg ott, és ezekből a találkozásokból születtek az album együttműködései.

A dance music Aguayo számára nem egyszerű stílusirányzat, hanem közösségi élmény és mindennapi gyakorlat. Ennek fontos része a La nueva red de bailadores, egy mexikóvárosi kollektíva, amely ingyenes szabadtéri tánceseményeket szervez köztereken.

„Sok dal ebben a közegben, a táncparkettre készült és ott lett kipróbálva. Ez a közösség ma sokkal jobban inspirál, mint a kereskedelmi klubkultúra, ahol gyakran azt érzem, hogy behúzott kézifékkel lehet csak kreatívnak lenni.”

Az Anenoa nem hagyományos vendégszereplésekből épül fel. Aguayo szerint a résztvevők közösen alakították ki az album saját zenei nyelvét: az énektechnikától és a kiejtéstől kezdve egészen a hangszínekig és az élő ütőhangszerek használatáig minden az album világát szolgálja.

A producer hangsúlyozta, hogy olyan zenészekkel szeretett volna dolgozni, akikkel nemcsak művészileg, hanem emberileg is egy hullámhosszon vannak.

„Olyan emberekkel akartam együtt dolgozni, akiket tisztelek, akikkel erkölcsi és politikai értékeket osztok meg, és akikkel öröm együtt kísérletezni.”

A lemez egyik kiemelt dala, a La Heredera Aguayo szerint „optimista, utópisztikus sci-fi dalként” született meg. A szerzeményben Camille Mandoki, Iarahei és Aguayo a modern intimitás különböző formáiról folytat párbeszédet egy olyan korszakban, „amikor mind tudjuk, hogy a régi már nem működik”.

Az Anenoa így nemcsak új album, hanem egy közösségi alkotói folyamat lenyomata is, amelyben a tánc, a nyilvános tér és az együttműködés egyaránt központi szerepet kap.