Travis Barker túlélésének története kerül filmre a Louder Than Fearben

Travis Barker testének 65 százaléka megégett, 27 műtéten esett át, és három hónapot töltött kórházban. A 2008-as repülőgép-szerencsétlenséget túlélte, de ami utána következett, abból már nem lehetett egyszerűen kisétálni.

Erről szól a Travis Barker: Louder Than Fear, amelynek most megérkezett a hivatalos előzetese. A 90 perces dokumentumfilm augusztus 13-tól lesz látható az Egyesült Államokban a Hulun, nemzetközileg pedig a Disney+-on, miután a nyár elején a New York-i Tribeca Festivalon már bemutatták.

Justin Krook és Michael Dwyer filmje nem klasszikus rocksztárportrénak készül. A Blink-182 sikertörténete természetesen végig ott húzódik a háttérben, de a középpontban Barker és az a trauma áll, amely egyetlen éjszaka alatt teljesen átírta az életét.

A 2008-as balesetben Barker asszisztense, Chris „Lil Chris” Baker és testőre, Charles „Che” Still, valamint a repülőgép két pilótája életét vesztette. Barker és Adam „DJ AM” Goldstein túlélték a szerencsétlenséget, Goldstein azonban egy évvel később véletlen túladagolásban meghalt.

Barker az előzetesben nem próbál távolságot tartani ettől az időszaktól. Beszél a „legrosszabb flashbackekről”, a tűzről, a káoszról és arról a túlélőbűntudatról, amely évekkel később is vele maradt.

„Che és Chris olyanok voltak, mint a testvéreim. Aztán AM is elment egy évvel később. Miért vagyok még itt, amikor mások nincsenek?” – teszi fel a kérdést.

A Louder Than Fear azonban nem kizárólag a repülőgép-baleset története. A film jóval korábbról kezdi felépíteni Barker portréját, és megmutatja azt is, milyen árat fizetett azért a tempóért, amely hosszú időn keresztül természetesnek számított az életében.

A folyamatos turnézás és a fizikai fájdalmak egy idő után fájdalomcsillapító-függőséghez vezettek. Barker visszaemlékezése szerint volt olyan időszak, amikor annyi gyógyszert szedett, hogy külön biztonsági őr figyelte alvás közben, lélegzik-e még.

Ebben a történetben a dob nem pusztán karrier, hanem kapaszkodó is.

Az előzetes több korszakon keresztül mutatja meg azt a zenészt, akinek játékstílusa alapvetően változtatta meg a Blink-182 hangzását. Mark Hoppus úgy emlékszik Barker csatlakozására, mint valamire, ami szinte azonnal magától értetődőnek tűnt, Tom DeLonge pedig a trió ezt követő „vad utazásáról” beszél.

Különös súlyt kap Taylor Hawkins felbukkanása. A Foo Fighters 2022-ben elhunyt dobosa egy korábbi interjúrészletben arról beszél, hogy Barker tehetsége már nagyon korán egyértelmű volt: csak idő kérdésének látszott, hogy egy zenekar felismerje benne azt, amit később az egész világ meglátott.

A megjegyzés ma már óhatatlanul másként cseng.

Barker ugyanis időközben jóval több lett a Blink-182 dobosánál. Játéka generációk pop-punk hangzására volt hatással, producerként és közreműködőként pedig a hiphoptól a modern alternatív popig rengeteg különböző világban megjelent. A látványos tetoválások, a sebesség és a fizikailag szinte agresszív dobolás mögött azonban ott maradt egy történet, amelyet kívülről sokáig csak részleteiben lehetett látni.

Nem azt akarja elmagyarázni, hogyan lett Travis Barker rocksztár. Sokkal inkább azt, hogyan lehet tovább élni akkor, amikor az ember már egyszer szinte biztos volt benne, hogy meg fog halni – majd azok közül is elveszít valakit, akik vele együtt túlélték.

A Blink-182 története így ezúttal nem stadionokról, slágerekről vagy nosztalgiáról szól. A dobok mögött ülő ember kerül előtérbe, és vele együtt egy sokkal nehezebb kérdés: mihez kezd valaki a második eséllyel, amikor másoknak nem jutott belőle?