METOODJS: közösségi összefogás a biztonságosabb elektronikus zenei szcénáért

Az elektronikus zenei közeg gyakran hivatkozik magára biztonságos, befogadó térként, a közelmúlt hard techno körüli botrányai azonban rávilágítottak: a valóság sokszor árnyaltabb. A METOODJS kezdeményezés már jóval ezek előtt az ügyek előtt létrejött, és azóta is következetesen dolgozik azon, hogy támogatást nyújtson a szexuális zaklatás vagy erőszak áldozatainak.

A szervezethez eddig több mint száz ember fordult tapasztalataival. A METOODJS nemzetközi szinten működik találkozópontként és támogatási központként, és egy széleskörű hálózatra támaszkodva igyekszik fellépni a feltételezett elkövetőkkel szemben. Munkájuk középpontjában nem a nyilvános megszégyenítés, hanem az érintettek biztonsága és érdeke áll.

A kezdeményezés 2020 óta építi közösségét. A csapat döntően FLINTA-személyekből* áll, akik maguk is az elektronikus zenei szcénában vagy ahhoz kapcsolódó területeken aktívak. Az évek során a kollektíva kinőtte kezdeti kereteit: ma már jogászok, pszichológusok, oknyomozó újságírók és más szakértők is segítik a munkát. Ez a szakmai háttér teszi lehetővé, hogy az esetek kezelése ne csupán morális, hanem jogi és pszichológiai szempontból is megalapozott legyen.

A METOODJS működésének alapelve, hogy az áldozatok állnak a középpontban. Nyilvános lépések kizárólag az érintettek beleegyezésével, jogi tanácsadás mellett történnek. A cél az, hogy az áldozatok kapcsolatba léphessenek egymással, támogatást kapjanak, és ne maradjanak egyedül a történetükkel. A szervezet különös hangsúlyt fektet a diszkrécióra és a bizalomra, miközben a közösséget is mozgósítja a felelősségteljes fellépés érdekében.

A közelmúlt eseményei is azt mutatják, hogy ezek az ügyek nem elszigetelt esetek. Olyan tapasztalatokról és történetekről van szó, amelyeket nem lehet egyszerűen félresöpörni. A METOODJS célja, hogy ezek a történetek meghallgatásra találjanak, és hogy senki ne bújhasson el a hírneve vagy hatalmi pozíciója mögé.

A kezdeményezés hangsúlyozza: nem „eltörléskultúráról” van szó, hanem arról, hogy az elektronikus zenei szcéna valóban biztonságos térré váljon mindenki számára. Olyan közeggé, ahol nemcsak az elkövetők, hanem azok is felelősséggel tartoznak, akik tudtak a visszaélésekről, mégsem léptek. A cél nem a rombolás, hanem a közös tér megtisztítása – hogy a zene valóban felszabadító élmény maradhasson.