Kevés stúdióeszköz megosztja annyira a hangmérnököket, mint a Yamaha NS-10. Éles, kemény, a mélyeknél szinte néma, és aki először hallja, nemigen érti, mit keres ez a kis fehér membránú dobozhangfal a világ legjobb stúdióiban. A MusicTech friss elemzése arra keresi a választ, miért maradt mégis évtizedekig az egyik alapfelszerelés.
Hifi hangfalnak készült
Az NS-10-et Akira Nakamura tervezte, és 1978-ban otthoni polcra szánt hifi hangfalként került piacra. Ebben a szerepében nem aratott sikert, a stúdiókban viszont gyorsan megtalálta a helyét, főleg azután, hogy amerikai hangmérnökök, köztük Bob Clearmountain referenciamonitorként kezdték használni. A korai példányok magassugárzója annyira élesen szólt, hogy a stúdiós anekdota szerint Clearmountain papírzsebkendőt tett elé.
A Yamaha később kifejezetten a stúdiópiacra szánta az NS-10M Studio és az NS-10M Pro változatot. Papíron a kettő ugyanaz, csak a logó állt másként rajtuk, ezért a felhasználók egy része fektetve, más része állítva használta őket. A gyártás 2001-ben állt le, a Yamaha szerint azért, mert a mélysugárzó membránjához szükséges papírpépet már nem lehetett beszerezni.
Ami hiányzik belőle
A hírnevét nem véletlenül kapta. Nagyjából 100 hertz alatt meredeken esik a válasza, 80 hertz alatt alig szól, a közép erősen előretolt, a teteje karcos. Egy ilyen hangfalon a jól sikerült keverés is tolakodónak hathat, és a cikk szerzője szerint sokan éppen ebbe esnek bele: addig vágnak és emelnek, amíg a mix az NS-10-en nem szól jól.
A közép tartomány, nagyjából 300 hertztől 2-3 kilohertzig, a legzsúfoltabb része egy keverésnek. Itt él a hangszerek többsége, és még a lábdob vagy a cintányér is fontos információt hordoz ebben a sávban. Ha két hangforrás itt ütközik, a mix bemocskolódik, és az NS-10 ezt kíméletlenül megmutatja.
Az időtartomány a kulcs
Az elemzés lényege a tranziensválasz. Ideális esetben a membrán a jel indulásakor azonnal megmozdul, a végén pedig rögtön megáll, a valóságban azonban az anyag, a súly és a doboz kialakítása miatt a különböző frekvenciák kissé eltérő idővel szólalnak meg. Sok hangfal mélytartománya utánzeng, ami jól hangzik, de elfedheti a fontos részleteket.
A zárt dobozos, kétutas NS-10-ben nincs basszreflexnyílás és hullámvezető sem, ezért ez az utánzengés elmarad: amit meg tud szólaltatni, azt szinte tökéletes időzítéssel adja vissza. 2001-ben, épp a gyártás leállításának évében Philip Newell stúdiótervező és a Southamptoni Egyetem kutatója, Keith Holland társszerzőkkel tanulmányt mutatott be az NS-10 viselkedéséről. A MusicTech összefoglalója szerint a hangfalat csaknem ötven másik monitorral vetették össze, és az időbeli válaszban kiemelkedően teljesített.
Ismerős kolléga a stúdióban
Eric Valentine, Dr. Dre és Sylvia Massy is a használói közé tartozik, és az NS-10 ma is sok stúdióban ott áll a modernebb monitorok mellett, gyakran eredeti, évtizedes példányként. A szerző szerint ha a titka csak a frekvenciamenetben rejlene, már rég lennének meggyőző digitális és fizikai utánzatai. Hogy a hangmérnök mit kezd a feltárt hibákkal, az már az ő dolga: a hangfal csak megmutatja őket.