Monolink új korszakot nyit a What You Running Frommal

Monolink zenéjében mindig volt valami furcsa kettősség. Miközben a ritmus egyre beljebb húz a tánctérbe, a vokáljai gyakran éppen az ellenkező irányba visznek: befelé. A What You Running From ezt az ellentétet most valamivel játékosabb, szabadabb formában engedi összeütközni.

Az új szám Steffen Linck első eredeti megjelenése a The Beauty Of It All korszakának lezárása óta, és már az első percek alapján nem egyszerű folytatásnak tűnik. A Monolinkra jellemző érzelmi mélység megmaradt, de a zene könnyebben lélegzik, és határozottabban keresi a mozgást.

Mintha egy hosszabb, befelé forduló időszak után kinyílt volna az ajtó a klub felé.

Könnyebb lett a lépés, nem lett könnyebb a történet

A What You Running From alapja egy hipnotikusan mozgó perkusszív groove, amelyre torzított, lebegő szintetizátorok telepednek. Nincs szükség látványos váltásokra: a szám apránként változik, rétegeket enged be, majd húz vissza.

Monolink hangja közben ugyanazzal a kissé fáradt, keserédes tónussal érkezik, amely régóta az egyik legerősebb ismertetőjegye.

Ez fontos, mert Steffen Linck sosem kizárólag producerként gondolkodott. Dalokat ír elektronikus zenei környezetben, és a kettő közötti különbség akkor válik igazán érezhetővé, amikor a vokált kivennénk a képletből. Nála az ének nem néhány sor a drop előtt, hanem a kompozíció egyik tartóoszlopa.

A What You Running From esetében ráadásul már maga a cím felteszi azt a kérdést, amely körül az egész szám mozog: mi az, ami elől ennyire igyekszünk eltűnni?

Válasz nincs készen odakészítve.

Menekülni néha könnyebb, mint megállni

A dalszöveg a menekülés és a szembenézés közötti bizonytalan területet járja körül.

Nem drámai vallomásként. Inkább úgy, ahogy bizonyos gondolatok hajnalban képesek újra és újra visszatérni, hiába próbáljuk őket elveszíteni a zenében, a tömegben vagy egyszerűen a következő programban.

Ez a téma nagyon otthonosan mozog Monolink világában.

Zenéiben régóta összemosódik az elektronikus klubzene ismétlődése a klasszikus dalszerzői történetmeséléssel. Egy gitár, egy emberi hang és néhány mondat ugyanannyira fontos lehet, mint a kick vagy a basszus. Ettől tudnak a számai egyszerre működni egy hatalmas szabadtéri színpadon és fejhallgatóban, egyedül hallgatva.

A What You Running From viszont valamivel kevésbé merül bele saját súlyába.

A groove nem egyszerűen alátámasztja a történetet, hanem időnként szinte ki akarja rángatni belőle. A melankólia ott marad, csak ezúttal nem feltétlenül győz.

Monolink mindig a koncert és a klub között érezte jól magát

Ez a kettősség élőben különösen fontos.

Monolink sosem illeszkedett tökéletesen a klasszikus DJ-szerepbe, de hagyományos zenekari produkciónak sem lehet nevezni azt, amit csinál. Gitár, vokál, elektronika és élő manipuláció találkozik a színpadon, miközben a számok sokszor jóval szabadabban nyúlnak el, mint stúdióverzióban.

Ez tette felismerhető figurává abban a melodikus elektronikus közegben is, ahol az elmúlt években rengeteg producer kezdett hasonló érzelmi eszköztárral dolgozni.

A különbség Monolinknál sokszor éppen a dalszerzői ösztön.

Nem feltétlenül a legnagyobb dropot keresi. Inkább azt a néhány percet, amikor a groove és a történet ugyanoda érkezik.

A következő alkalmak egyike, ahol az új szám élő környezetben is tovább alakulhat, a Karrusel lesz.

Egy új történet első darabja

A What You Running From egyelőre egyetlen dal, ezért korai lenne belőle teljesen új Monolink-hangzást kiolvasni. Az irány azonban érdekes.

A korábbi világ nem tűnt el. Megmaradtak a nyitott terek, a lassú építkezés, a melankolikus vokál és az a filmszerűség, amelytől Monolink zenéje gyakran inkább utazásnak érződik, mint hagyományos klubtracknek.

Csak most több levegő került közéjük.

A What You Running From nem szakít a múlttal, inkább kimozdítja Monolinkot abból. Közelebb a ritmushoz, közelebb a tánctérhez, miközben a kérdés ugyanaz marad, amelyet a legjobb dalai mindig feltesznek.

Mi történik bennünk, amikor végre elhallgat körülöttünk a zene?