Nem válogat: a macskaorra miatt marad a tálban a kaja

A VICE szerzője saját macskája, Oliver példáján indulva boncolgatja, miért esznek a cicák pár falatot, majd otthagyják a tálat, miközben másnapra mégis eltűnik az étel. A választ egy friss, a Physiology & Behavior folyóiratban megjelent kutatás adja: a macskák étvágyát döntően a szagok irányítják, nem pedig a teltségérzet. A vizsgálatok szerint amikor ugyanazt az ételt kapják újra és újra – még egy 16-hour koplalás után is –, fokozatosan elvesztik az érdeklődésüket, és egyre kevesebbet esznek belőle. Ha viszont új ételt, vagy akár csak új illatot kapnak, az étvágyuk szinte azonnal visszatér. Ezt a jelenséget a kutatók Called Olfactory Habituation -nek nevezik: a megszokott szagokhoz gyorsan hozzászoknak, és csökken a motivációjuk az evésre. Amikor a szag változik, „dishabituáció” történik – újra felkelti őket az érdeklődés, függetlenül attól, mennyire éhesek valójában. A kísérletekben még olyan falatok iránt is lelkesedést mutattak, amelyeket korábban nem kedveltek – pusztán azért, mert váltás történt. Ez magyarázza a sok gazdának ismerős „nekikezdek–abbahagyom” evési mintát. A kutatók a háttérben evolúciós különbséget is látnak: míg a kutyák csapatosan vadászó ősöktől származnak, és hajlamosak egyszerre bezabálni, a macskák magányos vadászok, a nap folyamán több kisebb zsákmányt fogyasztanak el, és ritkán esznek sokat egy ültő helyükben – ez amolyan beépített tempótartás. A jelenség nem csak a macskáknál létezik: az emberek is könnyen ráunnak az ismétlődő ízekre, és szívesen váltanak újdonságra. A különbség az, hogy míg mi főként íz alapján ununk rá vagy lelkesedünk be, a macskák ezt leginkább szag alapján teszik. Vagyis Your Cat Isn’t Being Weird – nem „finnyáskodik”, csak az orra diktál. Ha néha variálunk az illatokon, a tál is gyorsabban kiürül.