NGHTMRE drum & bass himnuszt csinált Jordin Sparks No Air című slágeréből

Van az a vokál, amelyhez elég néhány másodperc, és egy egész korszak visszajön. Jordin Sparks No Airje pontosan ilyen. NGHTMRE most fogta a 2007-es popballadát, felpörgette drum & bass-tempóra, és úgy vitte át a fesztiválok világába, hogy közben nem veszett el az eredeti érzelmi súlya.

A remix a SLANDER-rel közösen alapított Gud Vibrations kiadónál jelent meg, de a basszuszenei közönség számára hónapok óta nem volt ismeretlen. Májusban, az ILLfesten NGHTMRE egyszer csak elindította az addig hallatlan verziót, majd Jordin Sparks személyesen is megjelent a színpadon.

Onnantól nehéz volt visszatenni a palackba.

A fellépésről készült videók több mint 20 millió megtekintést gyűjtöttek, a remix pedig gyorsan azzá vált, amit az elektronikus zenei közönség a legjobban szeret hajszolni: egy ID-vé, amelyet mindenki hallott már valahol, de senki nem tudott rendesen lejátszani otthon.

Most már lehet.

A No Airnek nem kellett új refrén

Az eredeti No Air Jordin Sparks és Chris Brown duettjeként jelent meg, és a kétezres évek végének egyik meghatározó rádiós dala lett. A Billboard Hot 100 harmadik helyéig jutott, Grammy-jelölést kapott a legjobb vokális pop-kollaboráció kategóriájában, azóta pedig több mint 688 millió streamet gyűjtött.

Az ereje azonban nem ezekben a számokban van.

A No Air azok közé a dalok közé tartozik, amelyek a végletekig egyszerű érzelmi gondolatra épülnek: milyen érzés, amikor valakinek a hiánya már szinte fizikailag fáj. Sparks éneke fokozatosan emeli a feszültséget, a refrén pedig eleve akkora feloldás, hogy szinte kínálja magát egy elektronikus újraértelmezéshez.

NGHTMRE okosan nem próbálta túlírogatni ezt.

Inkább új környezetet épített köré.

Zongorából egyenesen a drum & bass rohanásába

A remix elején még marad levegő Sparks hangja körül. Meleg zongorák és fényes szintetizátorok tartják meg a vokált, miközben a háttérben lassan gyűlik az energia.

Aztán megérkezik a ritmus.

A drum & bass tempó teljesen más fizikai karaktert ad a No Airnek: ami 2007-ben nagyívű popballada volt, itt előrefelé rohanó fesztiváltrackké válik. A dallam viszont ugyanott talál el.

Ez a remix legjobb húzása.

NGHTMRE nem próbálja basszusokkal agyonnyomni az eredetit, és nem használja a vokált pusztán felismerhető mintaként egy drop előtt. Sparks marad a szám érzelmi középpontjában, a produkció pedig inkább felerősíti azt, ami már eleve ott volt benne.

Így a nosztalgia sem önmagáért dolgozik.

Az első néhány taktus azoknak szól, akik emlékeznek az eredetire. Amikor viszont felpörög a dob, a remix már egyértelműen a jelenben van.

A drum & bass tökéletes helyet talált magának az amerikai basszusszcénában

Az sem véletlen, hogy NGHTMRE éppen most nyúlt ehhez a hangzáshoz.

A drum & bass az elmúlt években látványosan nagyobb teret foglal az észak-amerikai elektronikus zenei fesztiválokon. Egyre kevésbé különálló brit importként jelenik meg, és egyre természetesebben csúszik be dubstep-, trap- vagy bass music-szettek közepére.

NGHTMRE számára ez különösen kézenfekvő terep.

A produkcióiban mindig fontos volt a basszuszene súlya, de ugyanennyire jellemző rá a melodikus, érzelmes oldal is. A No Air remixben ez a két irány gyakorlatilag egymásra talál: gyors dobok és fesztiválméretű energia dolgozik egy olyan vokállal, amelynek nincs szüksége különösebb bemutatásra.

A friss kiadás a Computah után folytatja NGHTMRE újabb Gud Vibrations-megjelenéseinek sorát.

Sparks dala közben kapott még egy életet

Jordin Sparks számára egészen más okból érdekes a kollaboráció.

Tizenhét évesen nyerte meg az American Idolt, majd nagyon gyorsan az amerikai mainstream pop egyik ismert hangja lett. BET Award, American Music Award, People’s Choice Award és NAACP Image Award is került mellé, a No Air pedig pályafutásának egyik olyan felvétele lett, amely messze túlélte saját rádiós korszakát.

Most olyan közönség előtt szólal meg újra, amelynek egy része az eredeti megjelenésekor még gyerek volt.

Az ILLfest színpadán ezért működött ennyire jól Sparks váratlan felbukkanása is. Nem egyszerűen egy régi vokált hallott a tömeg egy DJ-szettben: az eredeti előadó állt ott, miközben a saját, közel húszéves dala egy teljesen más klubzenei nyelven szólalt meg körülötte.

Most már nem kell vadászni az ID-ra

NGHTMRE előtt közben sűrű időszak áll. A Lost Lands, Bass Canyon, Nocturnal Wonderland, Breakaway, Wobbleland, Global Dance Festival és az 808 Festival is szerepel a programjában, saját klubdátumai után pedig a SLANDER The Voyager Tourjának több állomásán is különleges vendégként lép fel.

A No Air remixnek tehát lesz hol tovább élnie.

És valószínűleg éppen ott működik majd a legerősebben, ahol megszületett körülötte a felhajtás: nagy hangrendszeren, olyan tömeg előtt, amelyik már az első sorból felismeri a vokált.

Hónapokig telefonfelvételekből, koncertklipekből és ID-vadászatból lehetett összerakni, milyen lett NGHTMRE verziója.