Nicholas Gunn új korszakot nyit az „I Feel” című dallal

Vannak dalok, amelyek nem egyszerűen megszólalnak, hanem megállítanak. Kizökkentenek a napi zenei zajból, és emlékeztetnek arra, miért is hallgatunk zenét. Nicholas Gunn „I Feel” című új kislemeze pontosan ilyen. Gazdagon rétegzett, érzelmileg sűrű kompozíció, amely nem a trendeket követi, hanem saját belső törvényei szerint építkezik.

A több mint három évtizedes pályát maga mögött tudó alkotó neve sokaknak az 1990-es évek ikonikus Grand Canyon hangzását idézi, amely világszerte közönséget talált. Az „I Feel” azonban nem pusztán egy újabb fejezet, hanem személyes mérföldkő is: Gunn most először rögzítette saját énekhangját stúdióban. Ez a lépés önmagában is irányváltást jelez, de a dal jelentősége ennél mélyebb.

A produkció különlegessége, hogy száz százalékban organikus módon készült. Egy olyan korszakban, amikor a gyors megoldások és automatizált folyamatok uralják a stúdiómunkát, Gunn tudatosan a hagyományos alkotói útra lépett. A dal mögött aprólékos hangmérnöki munka, precíz keverés és következetes perfekcionizmus áll. Nincsenek kerülőutak, csak a zenére fordított idő és figyelem.

Zeneileg az „I Feel” ismerős, mégis új terepre visz. A törzsi ütőhangszerek pulzálása, a felemelő, lebegő hangszőnyegek és a gondosan felépített dinamika olyan atmoszférát teremt, amely egyszerre fizikai és belső utazás. Nem csupán hallgatjuk, hanem átéljük a dalt. Minden hang, minden visszhang tudatos döntés eredménye, és ez az összhatásban is érezhető.

Nicholas Gunn ezen a felvételen a lehető legőszintébb arcát mutatja. Az „I Feel” nem látványos gesztusokkal dolgozik, hanem mély, letisztult érzelmi jelenléttel. Egy tapasztalt alkotó munkája, aki pontosan tudja, mit akar mondani – és most már a saját hangján mondja el.