Nick Cave kiállt Wim Wenders mellett a művészet és politika vitájában

Élénk visszhangot váltott ki a Berlini Filmfesztiválon Wim Wenders kijelentése, amelyben a rendező arról beszélt: a filmkészítőknek nem a politika terepén kell helytállniuk. A Paris, Texas, a Berlin felett az ég és a Perfect Days alkotója – a fesztivál zsűrielnökeként – úgy fogalmazott, hogy a művészek feladata az emberek munkáját végezni, nem a politikusokét. Szerinte a film a politika ellensúlya, és éppen ezért nem szabad közvetlen politikai eszközzé válnia.

Wenders gondolataira Nick Cave reagált szenvedélyes hangvételű írásában, amelyet a Red Hand Files felületén tett közzé. Az énekes-dalszerző, aki több mint négy évtizede ismeri a német rendezőt, mélyen megérintőnek nevezte a megszólalást. Cave szerint Wenders szavai „gondoskodó, gyengéd és védelmező gesztusok” voltak nemcsak a művészközösség, hanem az emberiség felé is.

Cave úgy látja, a művészet elsődleges feladata nem a politikai változás közvetlen kikényszerítése, hanem az, hogy emlékeztessen bennünket: az élet élni érdemes. Megfogalmazása szerint a nagy művészet önmagáért létezik, és akkor a legátalakítóbb, amikor finoman, kétértelműen és kíváncsian szólal meg. A csodálat és az ámulat terében hat a legerősebben – ott, ahol a lélekre és a szellemre gyakorol hatást, és a jó, a szép, valamint az igaz felé terel.

A politika és a művészet viszonyáról Cave korábban is többször beszélt. Úgy véli, a határterületeken születő, gyakran provokatív alkotások hordozzák a legerősebb energiát, és nem ritka, hogy a legellentmondásosabb személyiségek hozzák létre a legmaradandóbb műveket.

A Wenders körül kialakult vita így nem csupán egy fesztiválon elhangzott mondatról szól, hanem arról az örök kérdésről is, hogy a művészet milyen szerepet tölt be a közéletben. Nick Cave válasza egyértelmű: a művészet nem a politika meghosszabbítása, hanem annak lelki ellenpontja.