Noah Kahan üzent a furryknek: mindenkit szívesen lát a koncertjein

Noah Kahan egyértelmű üzenetet küldött a furry közösségnek: szívesen látja őket a koncertjein. A folk-pop előadó The Great Divide turnéjának pittsburghi állomása éppen egybeesett a világ legnagyobb furry találkozójával, amit az énekes nem hagyott szó nélkül.

A koncert előtt az X-en humorosan azt írta: „Ha azon gondolkodsz Pittsburghben, hogy a világ legnagyobb furry rendezvényére vagy az én koncertemre menj, nyugodtan kombináld a kettőt.” Egy rajongó arra is rákérdezett, mi lenne az ő saját „fursonája”, amire Kahan röviden csak ennyit válaszolt: „Tintahalember.”

A poénok a koncerten sem maradtak el. „A furryket is szeretettel várjuk. Tulajdonképpen az egész állatvilágot örömmel látjuk ma este” – mondta a közönségnek, majd hozzátette, hogy egyelőre nem lát jelmezbe öltözött rajongókat, de a koncert után biztosan körülnéz.

Az este során kölcsönkért egy furry maszkot is egy nézőtől, majd a színpad díszleteként felállított telefonfülkénél eljátszott egy telefonbeszélgetést a képzeletbeli Furry Tudatosság Nemzeti Központjával. A rögtönzött jelenetben vicces félreértésekre épített, végül pedig a közönséget is bevonta: „Ha vannak furryk a tömegben, halljam azt, hogy: Hell yeah!” – kiáltotta, amit hangos üdvrivalgás fogadott.

A koncert újabb emlékezetes állomása volt a The Great Divide turnénak, amely a zenész áprilisban megjelent negyedik stúdióalbumát kíséri. Az észak-amerikai koncertek után Kahan ősszel Ausztráliában és Új-Zélandon, majd az Egyesült Királyságban, Írországban és Európa több országában is fellép.

Az elmúlt hetekben az előadó egy kevésbé vidám ügyben is megszólalt. Korábban arra kérte a rajongókat, hogy ne rongáljanak közlekedési táblákat, miután több koncertjén is előfordult, hogy ellopták vagy megrongálták azokat.

Noah Kahan neve idén a Bonnaroo 2026 fellépői között is szerepel, ahol olyan előadókkal osztja meg a színpadot, mint The Strokes, Turnstile és Skrillex. Az új album kapcsán korábban úgy fogalmazott, hogy a The Great Divide azokról a távolságokról szól, amelyek az évek során kialakulnak az ember és a múltja között, miközben megpróbál újra kapcsolatot teremteni korábbi önmagával.