Mit árul el egy nagyszabású kutatás a nők szexuális fantáziáiról?

Visszatérő kérdés a szexualitás kutatásában, hogy a heteroszexuálisnak vallott nők vajon fantáziálnak-e más nőkről. Egy friss, nagyszabású tanulmány szerint a válasz nem egyszerű igen vagy nem, és kevésbé biológiai, sokkal inkább társadalmi összefüggések mentén értelmezhető.

A kutatás során több mint 50 000 ember adatait elemezték három különböző adatbázisból. A vizsgálat nemcsak önbevalláson alapult, hanem kiterjedt a fiziológiai reakciókra, a tudatos vonzalmakra, a szexuális fantáziákra és a tudattalan asszociációkra is. Ez a komplex megközelítés ritka részletességgel rajzol képet a szexuális vonzalom működéséről.

Az eredmények megerősítették a korábbi megfigyeléseket a férfiak esetében. A heteroszexuális férfiak vonzalma rendkívül erősen nemspecifikus, fantáziáik és automatikus reakcióik szinte kizárólag az általuk preferált nemre irányulnak, minimális átfedéssel más nemek felé. Ez a minta következetesen megjelent minden vizsgált mutatóban.

A nők esetében azonban árnyaltabb kép rajzolódott ki. Bár a heteroszexuális nők egyértelmű vonzalmat mutattak a férfiak iránt, fantáziáikban és tudattalan reakcióikban nagyobb nyitottság jelent meg más nők felé is. Ez nem a szexuális orientáció bizonytalanságát jelzi, hanem inkább a vonzalom kifejezésének szélesebb spektrumát.

A kutatás egyik fontos következtetése, hogy mindez megkérdőjelezi azt a gyakran hangoztatott sztereotípiát, miszerint a férfiak „szexuálisabbak” lennének. Ha ez igaz lenne, a férfiaknál szélesebb körű fantáziákat és vonzalmakat látnánk – a valóság azonban ennek épp az ellenkezőjét mutatja.

A magyarázat jelentős része társadalmi megbélyegzésekben keresendő. A heteroszexuális férfiakat jóval erősebb stigma sújtja az azonos nem iránti vonzalom bármilyen formájának kifejezése miatt, ami szűkebb önkifejezéshez és erősebb elfojtáshoz vezethet. A nők ezzel szemben valamivel nagyobb mozgástérrel rendelkeznek a szexuális fluiditás megélésében és kimondásában.

A tanulmány összképe alapján nem a biológia, hanem a társadalmi normák alakítják erősebben, hogy ki mit enged meg magának fantáziában és vágyban. A nők rugalmasabb mintázatai így nem kivételt, hanem egy tágabb kulturális összefüggés tükrét jelentik.