Négy könyv, amely segít kedvesebbnek lenni önmagaddal
Írta: Ostroml
Az önmagunkkal való kedvesség nem ösztönös reflex, különösen egy olyan világban, ahol az elvárások, az összehasonlítás és az állandó zaj mindennap körülvesz minket. Ilyenkor sokszor nem megoldásokat keresünk, hanem csendet, megértést és kapaszkodót. Egy jól megválasztott könyv pontosan ezt tudja nyújtani: teret ad a lassításra, és segít más szemszögből ránézni saját működésünkre.
Az olvasás akkor válik valódi öngondoskodássá, ha nem teljesítményt várunk tőle, hanem kapcsolódást. Az alábbi négy könyv ebben segít: nem tanítanak leckéket, inkább kérdéseket tesznek fel, és közben finoman közelebb visznek önmagunkhoz.
Jay Allison – Ez az, amiben hiszek: kiemelkedő emberek személyes filozófiái
Ez a kötet személyes hitvallások gyűjteménye, amelyben ismert és kevésbé ismert emberek osztják meg azt az egy gondolatot, amely szerint élnek. A történetek ereje abban rejlik, hogy nincs köztük „helyes” vagy „jobb” út. Mindegyik másfelől közelít, mégis mindegyik érvényes. Az olvasás során világossá válik, hogy nem kell ugyanúgy gondolkodnunk ahhoz, hogy értékesek legyünk, és hogy a saját belső iránytűnk is elegendő lehet.
Ez a kötet személyes hitvallások gyűjteménye, amelyben ismert és kevésbé ismert emberek osztják meg azt az egy gondolatot, amely szerint élnek. A történetek ereje abban rejlik, hogy nincs köztük „helyes” vagy „jobb” út. Mindegyik másfelől közelít, mégis mindegyik érvényes. Az olvasás során világossá válik, hogy nem kell ugyanúgy gondolkodnunk ahhoz, hogy értékesek legyünk, és hogy a saját belső iránytűnk is elegendő lehet.
John Bradshaw – Gyógyulás a szégyen kötelékeitől
Ez a könyv kíméletlenül pontosan beszél arról az érzésről, amely sokszor észrevétlenül irányítja a döntéseinket: a szégyenről. Bradshaw megmutatja, hogyan válik a szégyen krónikus állapottá, és miként hat a kapcsolatainkra, az önképünkre és a mindennapi működésünkre. A felismerések nem mindig kényelmesek, de felszabadítóak, mert segítenek különválasztani azt, akik vagyunk, attól, amit magunkról elhittünk.
Ez a könyv kíméletlenül pontosan beszél arról az érzésről, amely sokszor észrevétlenül irányítja a döntéseinket: a szégyenről. Bradshaw megmutatja, hogyan válik a szégyen krónikus állapottá, és miként hat a kapcsolatainkra, az önképünkre és a mindennapi működésünkre. A felismerések nem mindig kényelmesek, de felszabadítóak, mert segítenek különválasztani azt, akik vagyunk, attól, amit magunkról elhittünk.
Elaine N. Aron – A rendkívül érzékeny ember
Sokan nőnek fel azzal az érzéssel, hogy túl sokak: túl érzékenyek, túl reagálók, túl sebezhetők. Aron könyve ezt a narratívát fordítja meg. Tudományos alapokon, mégis empatikusan mutatja be, hogy az érzékenység nem hiba, hanem adottság. Az önelfogadás itt nem kompromisszum, hanem felismerés: annak belátása, hogy az érzékenység erőforrás is lehet, ha megtanulunk együtt élni vele.
Sokan nőnek fel azzal az érzéssel, hogy túl sokak: túl érzékenyek, túl reagálók, túl sebezhetők. Aron könyve ezt a narratívát fordítja meg. Tudományos alapokon, mégis empatikusan mutatja be, hogy az érzékenység nem hiba, hanem adottság. Az önelfogadás itt nem kompromisszum, hanem felismerés: annak belátása, hogy az érzékenység erőforrás is lehet, ha megtanulunk együtt élni vele.
Deepak Chopra – A siker hét spirituális törvénye
Ez a könyv nem a hagyományos értelemben vett sikerről szól. Chopra a külső eredmények helyett a belső összhangra helyezi a hangsúlyt, és arra emlékeztet, hogy a valódi haladás gyakran csendben történik. A kedvesség önmagunk felé sokszor ott kezdődik, hogy megengedjük magunknak a lassítást, és nem a hiányaink, hanem az értékeink mentén hozunk döntéseket.
Ez a könyv nem a hagyományos értelemben vett sikerről szól. Chopra a külső eredmények helyett a belső összhangra helyezi a hangsúlyt, és arra emlékeztet, hogy a valódi haladás gyakran csendben történik. A kedvesség önmagunk felé sokszor ott kezdődik, hogy megengedjük magunknak a lassítást, és nem a hiányaink, hanem az értékeink mentén hozunk döntéseket.
Ezek a könyvek nem ígérnek gyors megoldásokat, és nem kínálnak kész válaszokat. Inkább társak egy úton, amelyen mindenki más tempóban halad. Ha pedig csak annyit adnak, hogy egy kicsit megengedőbbek legyünk önmagunkkal, már betöltötték a szerepüket.
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS: