Valódi rave a sivatagban: ezért különleges Oliver Laxe „Sirāt” című filmje

Oliver Laxe Oscar-díjra jelölt thrillere, a „Sirāt” nem csupán történetével, hanem megvalósításával is kitűnik a mezőnyből. A film egy apáról és fiáról szól, akik egy legendás marokkói sivatagi rave-partin keresik eltűnt lányukat. A személyes dráma egy különös közegben bontakozik ki, ahol a zene, a sivatag és az emberi kapcsolatok feszültsége egyszerre van jelen.

A rendező tudatosan törekedett arra, hogy a rave-jelenetek ne stilizált díszletként, hanem élő, lélegző közegként jelenjenek meg a vásznon. Ennek érdekében nem hivatásos statisztákat, hanem valódi, a szcénához kötődő résztvevőket hívott a forgatásra. Több száz rave-rajongó utazott el a marokkói sivatagba, hogy a kamera előtt is ugyanazt az energiát hozzák, amely a free partyk sajátja.

Laxe nem elégedett meg a szimulációval: saját rave-partit szervezett a forgatás idejére, ahol a zene három napon át megállás nélkül szólt. A cél az volt, hogy a résztvevők ne szerepet játsszanak, hanem valóban jelen legyenek. Ez az intenzitás érződik is a jeleneteken: a por, a fények, az éjszakai tánc és a nappali kimerültség mind valódi tapasztalatból fakad.

A „Sirāt” ugyanakkor nem romantizálja egyoldalúan a rave-kultúrát. A film a közösség felszabadító ereje mellett annak sötétebb rétegeit is megmutatja, ahol az önkeresés könnyen határhelyzetté válik. A zenei közreműködők – köztük Kangding Ray és a Spiral Tribe-ból ismert 69db, azaz Sebastian Vaughan – tovább erősítik a hitelességet, hiszen a hangzás nem külső illusztráció, hanem a történet szerves része.

Az Oscar-jelölés a legjobb nemzetközi film kategóriában azt jelzi, hogy a „Sirāt” túlmutat a szubkultúra határain. Ez a film nem pusztán a rave-ről szól, hanem az elveszettségről, a keresésről és az összetartozás törékeny pillanatairól, egy olyan közegben, amely ritkán jelenik meg ilyen őszinte formában a mozivásznon.