Pan-Pot: 30 Hz alatt már nincs helye semminek

Egy techno track legfontosabb része néha ott történik, ahol egy átlagos hangfal már alig mond valamit. A Pan-Pot számára a klubzene fizikája a legalsó frekvenciákon dől el, ezért az Everytime készítésekor nem az volt a cél, hogy minél több basszust préseljenek a mixbe. Éppen ellenkezőleg: helyet kellett csinálni neki.

Tassilo Ippenberger és Thomas Benedix új single-jének mélye egy Minimoog Voyagerből indult. A szintetizátoron létrehozott subbasszust monóba húzták, majd erősen összekötötték a lábdobbal sidechain segítségével.

A logika egyszerű, az eredmény viszont egy nagy hangrendszeren válik igazán fontossá. Amikor megszólal a kick, a basszus egy pillanatra hátrébb lép. A két elem így nem ugyanazért a helyért harcol, hanem egymás mozgását erősíti.

Ez elsőre furcsán hangozhat egy olyan technónál, amelynek egyik legfontosabb fegyvere éppen a fizikai basszus. Csakhogy a több nem feltétlenül jelent nagyobbat. A kontrollálatlan subfrekvenciák rengeteg energiát vihetnek el úgy, hogy közben a mix kevésbé lesz feszes. A Pan-Pot inkább azt akarta, hogy az Everytime mélye pontosan ott üssön, ahol a klubrendszer ezt valóban át tudja adni.

A trekk másik motorja a vokál.

Itt nincs klasszikus énekes főszerep vagy nagy refrén. Egy rövid, repetitív vokálminta jár körbe újra és újra, szinte beleakadva a groove-ba. Minden ismétléssel egy kicsit mélyebbre húzza a számot.

Magát a mintát szándékosan nyersen hagyták. A körülötte lévő tér viszont folyamatosan változik: finom filterezés, effektek és térkezelés mozdítják meg annyira, hogy az ismétlődésből ne statikus loop, hanem hipnotikus feszültség legyen.

Ez apró különbségnek tűnhet, de pontosan az ilyen részleteken múlik egy hosszú techno track működése. Ha egy motívum perceken keresztül ismétlődik, nem feltétlenül magának a motívumnak kell változnia. Néha elég, ha minden más mozog körülötte.

Az Everytime megjelenése is tükrözi a Pan-Pot jelenlegi működését. A szám egyszerre fut a SECOND STATE és a HUMAN csatornáin, miközben a duó továbbra is erős kapcsolatot tart fenn azzal a berlini klubkultúrával, amelyből a hangzásuk kinőtt.

Augusztus 15-én a Rave The Planet felvonulásán saját, egyedileg épített hangrendszerrel felszerelt teherautóval vonultak végig Berlinen. Ali3n és ONYVAA is csatlakozott hozzájuk, így a stúdióban precízen kontrollált mélytartomány ezúttal egészen más környezetben, az utcán kapott teret.

Közben megérkezett a True Techno 111 élő felvétele is.

A szettet Münchenben, a Greenfieldsen rögzítették, és a Pan-Pot számára nem teljesen idegen terepen. Tassilo helyismerete és a közönséggel kialakult kapcsolat gyorsan érezhetővé vált: már az első számnál magasra ugrott az energia, és onnantól nem nagyon engedett.

Egy élő mixnél ezt nehéz utólag előállítani. Lehet hibátlan az átmenet és tökéletes a trackválasztás, de ha a tánctér nem válaszol, a felvételen is marad valamiféle távolság. Münchenben ennek az ellenkezője történt. A közönség energiája visszakerült a pult mögé, majd onnan újra a tánctérre.

A True Techno 111 felvételén ez a körforgás ugyanúgy hallható, mint az Everytime produkciójában a Pan-Pot technikai gondolkodása.

Mert miközben a techno kívülről sokszor nyers erőnek tűnik, a háttérben milliméteres döntések dolgoznak. Egy monóba húzott sub, néhány decibel sidechain, egy lassan mozduló filter – és az a pont, ahol már jobb levágni mindent.