Peter Gabriel örömmel jelentette be, hogy új albummal tér vissza, amely az o/i címet viseli, és formájában is különleges vállalásnak ígérkezik. A lemez dalai nem egyszerre jelennek meg: minden új szám telihold idején kerül nyilvánosságra, így a hallgatók hónapról hónapra követhetik az album kibontakozását, amely várhatóan az év végére áll majd össze teljes egésszé.
Az első bemutatott darab a Been Undone, amely Tchad Blake keverésében érkezett, egyedi Dark-Side Mix változatban. A dal már most sejteti azt az atmoszférát, amely az egész projektet áthatja: visszafogott, mégis feszült, gondolkodásra késztető hangzásvilág, amelyben Gabriel jól ismert érzékenysége találkozik a kísérletezéssel.
Az o/i nem csupán zenei, hanem vizuális projekt is. Minden dalhoz egyedi műalkotás társul, az első ilyen darab a Ciclotrama 156, amelyet a São Pauló-i művész, Janaina Mello Landini készített. Gabriel régóta dolgozik együtt kortárs képzőművészekkel, és ez az album is szorosan épít erre a szemléletre, ahol a hang és a kép egymást erősítve működik.
Az új dalok tematikája a jövő felé fordul. Gabriel szerint az AI, a kvantumszámítástechnika és az agy–számítógép interfészek fejlődése olyan kérdéseket vet fel, amelyekre a művészetnek is reagálnia kell. Úgy véli, az alkotók feladata nem a válaszok leegyszerűsítése, hanem az, hogy tükröt tartsanak a társadalom elé, és segítsenek értelmezni a gyorsan változó világot.
A technológia és az ember kapcsolatának vizsgálata nem új irány Gabriel életművében. Az o/i dalai egy régóta formálódó „agyprojekt” részei is, amelyben a zene és a technológia határterületeit kutatja, nem elméleti szinten, hanem érzékelhető, emberi tapasztalatként.
A bejelentés kapcsán Peter Gabriel külön köszönetet mondott Josh Safdie rendezőnek, amiért az I Have The Touchcímű dalát felhasználta a Marty Supreme című film zenéjében, amelyben Timothée Chalamet is szerepel. Ez a gesztus jól mutatja, mennyire élő és sokszálú kapcsolatban áll Gabriel zenéje a kortárs kultúrával.
Az o/i lassan építkező megjelenése nem siet, nem akar egyszerre mindent elmondani. Ez egy türelmet kérő album, amely időt ad a hallgatónak – és talán éppen ezért illeszkedik tökéletesen Peter Gabriel pályájának mostani szakaszához.
