Interphase Cartograph: a Casio VZ ritka szintézise költözik pluginba

A nyolcvanas évek digitális szintetizátorairól beszélve szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb előkerül a Yamaha DX-7. A Casio VZ-sorozata jóval kevesebb figyelmet kapott, pedig a mögötte dolgozó szintézis egészen sajátos digitális hangvilágot tudott létrehozni. Most ezt az elfeledettebb ágat veszi elő a Phantomexposure.

Az Interphase Cartograph egy új phase distortion szintetizátor plugin, amelynek kiindulópontját az 1988-as Casio VZ-1 és annak rackes testvére, a VZ-10M adja. A hangszer jelenleg Windowsra készült el, a fejlesztő szerint pedig hamarosan macOS-verzió is érkezik.

A koncepció azért érdekes, mert nem egy újabb CZ-emulációról van szó.

A phase distortion, vagyis PD-szintézis hallatán legtöbbször a Casio CZ-hangszerei jutnak eszünkbe. A VZ-generáció azonban tovább bonyolította az ötletet az úgynevezett interactive phase distortion, röviden iPD rendszerrel.

Az Interphase Cartograph ezt az architektúrát próbálja úgy átültetni szoftverbe, hogy közben ne kelljen 1988-as munkamódszerekkel programozni.

A plugin ezért két külön világot kínál.

A klasszikus módban nyolc iPD-modul dolgozik négy párba rendezve, A, B, C és D jelöléssel. Megmaradt az eredeti nyolc hullámforma, a nyolcfokozatú burkolórendszer, valamint a single, mix, phase és ring mod kapcsolási lehetőség is.

A modulok külön-külön szerkeszthetők. A hullámforma mellett állítható a shape, a coarse és fine hangolás, az envelope depth és számos további paraméter, vagyis nem egyszerűen néhány VZ-hangszínt próbál reprodukálni a plugin: magát a programozási struktúrát is elérhetővé teszi.

A régi hardver tulajdonosainak van egy ennél is érdekesebb részlet.

Ez rögtön hidat épít a hardver és a mai DAW-alapú stúdió között. A több évtizedes patcheknek így nem kell egy öreg hangszer memóriájában maradniuk, és az Interphase Cartograph sem csak nosztalgikus rekonstrukcióként működik.

Különösen azért nem, mert ott van a kibővített mód.

Itt a Phantomexposure már elengedi az eredeti VZ specifikációit. A rendszer akár hat sorral és tizenkét modullaldolgozhat, a nyolc hullámforma morfolhatóvá válik, a burkolók pedig tizenkét fokozatúra bővülnek.

Ehhez amplitude modulation és through-zero FM is társul.

Innentől a hangszer jóval messzebbre kerül attól, amit egy eredeti VZ-1 hardvere lehetővé tett. A régi digitális karakter inkább kiindulóponttá válik, amelyre egy mai modulációs környezet épül.

Fontos részlet, hogy a klasszikus és a kibővített mód között szabadon lehet váltani. A plusz modulok és sorok ilyenkor nem vesznek el, így egy egyszerűbb VZ-jellegű patchből el lehet indulni egy összetettebb hang felé, majd visszatérni anélkül, hogy a kibővített programozást újra fel kellene építeni.

A burkolók kezelésénél hasonló gondolkodás látszik.

Aki szeretne minden lépcsőt külön programozni, megkapja a teljes szerkesztőt. Aki viszont gyorsan akar kialakítani egy hangot, annak ott az egyszerűbb AHDSR nézet. Ez apróságnak tűnhet, de egy olyan architektúránál, amely könnyen paraméterrengeteggé válhat, sokat számít.

És modulációból egyébként sincs hiány.

Két többhullámú LFO, 16 slotos modulációs mátrix és hat performance macro került a hangszerbe. Emellett arpeggiátor, microtuning és zárolható randomizer is rendelkezésre áll, utóbbi különösen jó terep lehet egy ilyen összetett szintézis felfedezéséhez.

Mindez egy fontos problémát próbál megoldani.

A VZ-szintézis ereje egyben a gyengesége is volt: mélyre lehetett ásni benne, de nem feltétlenül volt az a hangszer, amelyen néhány mozdulattal mindenki új patcheket kezdett programozni. A Phantomexposure láthatóan nemcsak reprodukálni akarja az architektúrát, hanem használhatóbbá is tenni.

Az Interphase Cartograph ennek megfelelően letisztult kezelőfelületet kapott, amely a fejlesztő immár hét pluginon át épített vizuális világát folytatja. Induláskor 43 gyári preset segít megmutatni, mire képes a rendszer.

Nem ez lesz a legegyszerűbb szintetizátor azok számára, akik három potméterből szeretnének basszust építeni.

De nem is ez a célja.

Az Interphase Cartograph inkább egy ritkábban feltárt digitális szintéziskorszakot nyit ki újra, majd az eredeti VZ-architektúrát továbbengedi olyan területekre, ahová a nyolcvanas évek hardvere már nem követhette.

A DX-7 történetét szinte mindenki ismeri.

A Casio VZ-é sokkal csendesebb volt. Most viszont kapott még egy esélyt, hogy megszólaljon.