A rave-generáció női nem akarnak eltűnni a klubból — és egyre hangosabban mondják ki

Az elektronikus zenei kultúrában egyre többször bukkan fel egy új fogalom: „queenager”. A kifejezés azokra a 45 és 60 év közötti nőkre utal, akik magabiztosak, aktívak, jól érzik magukat a bőrükben — és egyáltalán nem gondolják úgy, hogy az életkoruk miatt háttérbe kellene húzódniuk az éjszakai életből.

Sőt, sokan közülük most térnek vissza igazán a klubokba és fesztiválokra. Olyan helyekre, amelyeknek már a ’90-es évek rave-kultúrájában is aktív résztvevői voltak.

A jelenség ugyanakkor kényelmetlen kérdéseket is előhoz az elektronikus zenei közegben. Miközben az idősebb férfiakat gyakran szerethető „dad dancerként” kezeli a környezetük, a középkorú nőket sokkal könnyebben bélyegzik kínosnak, „oda nem valónak” vagy figyeleméhesnek.

Ezt első kézből tapasztalja Michelle Ann is, aki a chicagói rave-szcéna veterán alakja. Már tizenhat évesen bulizni kezdett a nyolcvanas évek végén, és ma is rendszeresen jár klubokba. Elmondása szerint sokszor egészen apró pillanatokból érezni, mennyire erősen jelen van még mindig a nemi alapú ageizmus a danceflooron.

Késő esti beszólások, furcsa pillantások vagy türelmetlen megjegyzések emlékeztetik arra, hogy sokan még ma is szokatlannak tartják egy középkorú nő jelenlétét az éjszakában. Egy alkalommal például fiatal srácok kérdezték meg tőle a tánctéren: „Nem otthon kellene lenned a gyerekekkel?”

A helyzet különösen ironikus egy olyan közegben, amely elvileg a szabadságot, az önkifejezést és az elfogadást hirdeti. Sok nő mégis azt érzi, hogy az életkoruk miatt jóval keményebb megítélés alá esnek, mint a férfiak.

Pedig a queenager-generáció kulturális és gazdasági szempontból is egyre erősebb jelenlét. A Noon adatai szerint az Egyesült Királyságban a háztartási költések döntő részéről ez a korosztály dönt, miközben egyre tudatosabban utasítják el azt az öregedésképet, amely a nőket láthatatlansággal és visszahúzódással köti össze.

A queenagerek ehelyett helyet követelnek maguknak a kulturális térben — klubokban, fesztiválokon és közösségi élményekben egyaránt. Sokuk számára az elektronikus zene nem új trend vagy hétvégi hóbort, hanem több évtizedes identitás és életforma.

És talán pont ez teszi igazán érdekessé a jelenséget: a rave-generáció női most nem új helyeket keresnek maguknak, hanem egyszerűen visszalépnek azokba a terekbe, amelyeket részben ők maguk építettek fel.