Reinier Zonneveld és Nicky Romero egy trekkben ütközteti a technót és az EDM-et

Reinier Zonneveld és Nicky Romero hosszú ideje ugyanazokat a fesztiválokat járja, mégis egészen más irányból közelít a nagyszínpadokhoz. A Party most egyetlen trekkben ereszti egymásnak ezt a két világot, a brazil CERES vokális és crossover érzékenységével kiegészítve.

A Filth on Acidnél megjelent kollaboráció nem próbál kompromisszumot keresni a három előadó között. Inkább felerősíti a különbségeiket. Zonneveld peak time technójának súlya, Romero EDM-es arányérzéke és CERES közvetlenebb világa egy olyan számban találkozik, amelyet egyértelműen nagy hangrendszerekre méreteztek.

A Party – amelyre Party Party néven is hivatkoznak – trance, hard dance és bass music között mozog, miközben egyik műfajban sem marad sokáig. A dobok keményen és egyenesen viszik előre, fölöttük izzó szintik építik a feszültséget, a vokál pedig nem klasszikus történetet mesél: inkább újabb rétegként tapad rá a groove-ra.

A végeredmény sötétebb és nyersebb annál, amit egy hagyományos Nicky Romero-fesztiváltracktől várnánk, ugyanakkor jóval közvetlenebb annál a hipnotikus technónál, amely Zonneveld hosszú live szettjeiben gyakran előkerül.

Pontosan ettől érdekes a találkozás.

Reinier Zonneveld az elmúlt években a techno fesztiválméretű változatának egyik leglátványosabb képviselőjévé vált. A Filth on Acid köré felépített saját világában a savas hangzások, a keményebb groove-ok és a csúcsidős energia találkozik, miközben élő fellépésein jóval szabadabban nyúl saját zenéihez, mint egy hagyományos DJ-szettben.

Nicky Romero ugyanennek a nagyszínpados gondolkodásnak egy másik iskolájából érkezik. Pályáját az EDM robbanásának időszakában építette fel, ahol egy számnak néhány perc alatt kellett eljutnia a feszültségtől a tízezres tömeg előtt működő feloldásig.

A Partyban hallani lehet ezt az ösztönt. A trekk nem időzik sokáig egyetlen ötletnél, folyamatosan a következő energialöketet készíti elő.

CERES pedig éppen ott kapcsolódik be, ahol a két holland producer világa könnyen túlságosan technikaivá válhatna. A brazil előadó crossover szemlélete és vokális jelenléte emberi kapaszkodót ad a gépies lüktetéshez, anélkül hogy klasszikus popdallá szelídítené a számot.

A három név együtt azt a változást is jól mutatja, amely az utóbbi időben egyre jobban elmossa az elektronikus zene nagyszínpados határait. A techno gyorsult és keményedett, az EDM újra felfedezte a trance-et és a hard dance-t, a fesztiválközönség pedig már jóval könnyebben mozog ezek között, mint néhány évvel ezelőtt.

A Party pontosan erre épít. Nem akarja eldönteni, hogy techno track vagy EDM-himnusz.

Inkább megvárja az estét, amikor ugyanaz a drop mindkét színpadon működni kezd.