Reinier Zonneveld és Nicky Romero közös trackje keményebb oldalról támad

Első ránézésre Reinier Zonneveld és Nicky Romero neve nem feltétlenül kerülne egymás mellé egy stúdiósession névsorában. A Party azonban éppen abból él, hogy két eltérő elektronikus zenei világot ereszt egymásnak, majd CERES hangjával talál közöttük közös pontot.

A Filth On Acidnál megjelent kollaboráció nem sok időt hagy a helyezkedésre. A dobok már az első dropnál teljes súllyal érkeznek, fölöttük trance-es szintik feszülnek, miközben a hard dance tempóérzete és a basszuszene agresszívabb textúrái folyamatosan egymásba csúsznak.

Ez egyértelműen főidős zene.

Nem az a fajta track, amely hosszú percek alatt próbálja észrevétlenül átvenni az irányítást egy klub felett. A Party nagy rendszerekre, fesztiválszínpadokra és arra a pillanatra készült, amikor már nincs szükség finom felvezetésre.

Zonneveld részéről ez nem különösebben meglepő.

A holland producer az elmúlt években a techno keményebb, egyre gyorsabb oldalának egyik legismertebb szereplőjévé vált. Maratoni live szettjeiben régóta összemossa a techno határait acid, trance és hard dance elemekkel, miközben a Filth On Acid katalógusa külön játszóteret biztosít számára azokhoz a produkciókhoz, amelyeknél a nyers energia fontosabb a műfaji tisztaságnál.

A Party ebbe a sorba illik, de Nicky Romero miatt másképp működik.

Romero több mint egy évtizede ismeri a nagyszínpadok fizikáját. A progressive house és a big-room felfutásának egyik meghatározó producereként pontosan tudja, hogyan kell úgy felépíteni egy témát, hogy az több tízezer ember előtt is azonnal olvasható maradjon.

A szintetizátorok ezért hiába mennek trance-es irányba, alattuk továbbra is súlyos dobok dolgoznak. Amikor pedig a produkció már túlságosan kényelmesen elhelyezkedne a mainstage világában, egy keményebb ritmikai váltás vagy basszus újra kibillenti.

A két producer nem próbál ugyanolyanná válni a kollaboráció kedvéért. Inkább egymás mellé teszik azt, amiben különböznek.

Ehhez kellett CERES.

A brazil előadó house, basszuszene és pop között építette fel saját világát, így eleve otthonosan mozog olyan produkciókban, amelyek nem maradnak egyetlen műfajon belül. A Party-ban a vokálja nem egyszerű refrénként működik, hanem összekötő elemként a track keményebb és melodikusabb részei között.

A kissé sötét, éjszakai hangulatú ének elegendő levegőt hagy a produkcióban ahhoz, hogy a következő dropnak ismét legyen súlya. Ez különösen fontos egy ennyire intenzív felépítésnél: ha minden másodperc maximális energián működne, a szám hamar elveszítené a dinamikáját.

A Party legérdekesebb része ezért nem feltétlenül egy konkrét hang vagy drop, hanem maga a találkozás.

Az elektronikus zene műfaji határai az utóbbi években egyébként is látványosan fellazultak. A techno gyorsult, a trance ismét megjelent olyan szettekben, ahol néhány éve még idegenül hatott volna, a hard dance pedig egyre könnyebben jut el a nagy fesztiválok főműsoridejébe.

Néhány évvel ezelőtt még techno DJ és progressive house producer kollaborációjaként lehetett volna eladni ugyanezt a találkozást. Ma ennél sokkal kevésbé érdekesek a címkék. Az számít, hogy a különböző energiák működnek-e ugyanazon a tánctéren.

A Party válasza erre meglehetősen egyértelmű.

A Filth On Acid extended mixként és radio editként is kiadta a számot. Az előbbi a DJ-knek hagy több teret a keveréshez, az utóbbi rövidebb formában sűríti össze ugyanazt az energiát.

Zonneveld hozza a nyers erőt, Romero a mainstage-ösztönt, CERES pedig azt a hangot, amely összetartja a kettőt.