Valami nagyon szépet loptak el – Richard Hawley kiáll a Leadmill mellett

ichard Hawley, a brit zenei élet egyik legkarakteresebb alakja, nem hallgat tovább. A zenész nyilvánosan is aggodalmát fejezte ki a sheffieldi Leadmill bezárása miatt, amely több mint négy évtizeden át szolgált ikonikus helyszínként a brit és nemzetközi zenei élet szereplőinek. A klub, ahol olyan nevek kezdtek, mint az Arctic Monkeys vagy a Pulp, három hónapon belül kénytelen elhagyni az épületet, miután új tulajdonosa érvényesítette jogait. Hawley, aki maga is rengetegszer lépett fel itt, nem kertelt: valami nagyon szépet loptak el Sheffieldből – és az egész országból.

A zenész nem csak érzelmi szinten emelte fel a hangját – politikai üzenetet is megfogalmazott. Kijelentette, hogy a jelenlegi törvényi környezet morálisan tarthatatlan: egy virágzó kulturális vállalkozás kiszorítása pusztán tulajdonjogi alapon súlyos társadalmi kárt okoz. A Leadmill több mint 70 embert foglalkoztat, több millió fontos forgalmat bonyolít, és olyan platformot biztosít a művészeteknek, ahol a fiatal tehetségek is felléphetnek – sokszor ingyen. Ez nem egy bukott klub, hanem egy élő, fejlődő kulturális központ.

Hawley szerint ideje lenne a zenei helyszíneknek ugyanolyan védelmet adni, mint a színházaknak vagy galériáknak. A Leadmill nem csak egy koncerthelyszín – ez Sheffield szívének része, a közösség emlékezete és mozgása. Egy nagyvállalat nem tudja pótolni azt a helyi tudást, ami ezt a helyet különlegessé teszi. „A Leadmill olyan, mint a mi Cavern Clubunk,” fogalmazott találóan Hawley, utalva a Beatles legendás liverpooli helyszínére.

A probléma pedig nem elszigetelt. Az Egyesült Királyságban szinte minden második héten bezár egy zenei helyszín, és a trend folytatódni látszik. Ha a kormány nem lép azonnal, a következő generációk már csak képeken láthatják ezeket az ikonikus helyeket, és nem lesz, aki új zenekaroknak, új történeteknek teret adjon.

A Leadmill ügye így már nem csak Sheffieldről szól, hanem arról, hogy mit jelent számunkra a zene, a közösség és az alkotás szabadsága. Ha a törvények nem védik meg ezeket a helyeket, akkor az értékeink válnak elérhetetlenné. És ahogy Hawley fogalmaz: ezt nem engedhetjük meg.