Zak Starkey újra a The Who-val próbált, jövőre visszatérhetnek a színpadra

Zak Starkey tavaly még úgy beszélt a The Who-ról, mint zenekarról, amelyből soha nem akart kilépni. Most ismét Roger Daltrey és Pete Townshend mellett ül a dobok mögött. A The Who nemrég Starkey-jal próbált, méghozzá azért, hogy kiderüljön, vállalhatnak-e újabb koncerteket 2027-ben.

Daltrey egy friss interjúban erősítette meg a közös próbát, de egyelőre óvatosan beszélt a folytatásról. „Nem tudom, lesz-e újra együttműködés. Nemrég volt egy próbánk, és Zak dobolt” – mondta. A frontember szerint szeretik Starkey-t, ugyanakkor a turnézás terhei korábban nehézségeket okoztak számára. A próba éppen arra szolgált, hogy felmérjék, működhet-e ismét együtt a zenekar a színpadon.

Daltrey egy mondattal azt is világossá tette, milyen helyet foglal el Starkey a The Who történetében: „Nem Keith Moon, de nagyon közel jár.” Ennél nagyobb elismerést nehéz elképzelni attól az énekestől, aki a zenekar eredeti dobosával élte át a The Who legfontosabb éveit.

Starkey 1996 óta turnézott a zenekarral, és közel három évtized alatt jóval több lett egyszerű beugró dobosnál. Ringo Starr fiaként eleve olyan háttérből érkezett, ahol a dob nem ismeretlen terep, a The Who zenéjében azonban egészen más feladat várta: Keith Moon kaotikusnak ható, mégis rendkívül karakteres játékát kellett úgy továbbvinnie, hogy közben ne váljon utánzattá.

Ez a hosszú kapcsolat 2025 tavaszán látványosan megingott. A londoni Royal Albert Hall Teenage Cancer Trust koncertjén Daltrey a The Song Is Over közben megállította az előadást, mert a dobok mellett nem hallotta megfelelően a hangnemet. Az eset után gyorsan elterjedt, hogy Starkey és a zenekar között komoly konfliktus alakult ki, majd megjelent a hír a dobos távozásáról is.

Starkey akkor azt mondta, meglepte és elszomorította a történet, és visszautasította, hogy probléma lett volna a játékával. Pete Townshend néhány nappal később még azt közölte, hogy a dobost nem kérték távozásra, májusra azonban ismét fordult a történet: a zenekar már hivatalosan is változásról beszélt, és Starkey távozását jelentette be.

A dobos ezt sem hagyta szó nélkül. Állítása szerint azt szerették volna, ha más projektjeire hivatkozva saját döntéseként kommunikálja a szakítást. Ő viszont egyértelműen fogalmazott: „Szeretem a The Who-t, és soha nem léptem volna ki.”

A nyilvános üzengetés alapján könnyű lett volna végleges szakításra következtetni, a háttérben azonban nem szakadt meg a kapcsolat. Starkey később arról beszélt, hogy Rogerrel hetente telefonál, Townshenddel pedig rendszeresen üzeneteket vált. Daltrey még azt is mondta neki, ne pakolja el túl messzire a dobfelszerelését, mert lehet, hogy szükségük lesz rá.

Most már tudjuk, hogy szükségük is lett.

A közös próba persze még nem jelent turnébejelentést, de Daltrey szerint a zenekarban továbbra is megvan az a fizikai energia, amely nélkül a The Who dalai egyszerűen nem működnek. „Még mindig megvannak a hangok, még mindig megvan a lendület” – mondta, hozzátéve, hogy ehhez a zenéhez elképesztő hajtás szükséges.

Ez különösen fontos egy olyan zenekarnál, amelynek identitása mindig is legalább annyira épült a megszólalás erejére, mint magukra a dalokra. Daltrey idén odáig ment, hogy a The Who-t „az első heavy metal zenekarnak” nevezte, arra utalva, hogy már a hatvanas években olyan hangerővel és agresszióval játszottak, amely később egész műfajok alapja lett.

Hivatalos 2027-es turné egyelőre nincs, ahogy Starkey végleges visszatérését sem jelentették be. Az elmúlt egy év zavaros nyilatkozatai után azonban most először nem arról szól a történet, hogyan váltak el egymástól.