Milliárdos AI-perek indulnak a Suno és az Anthropic ellen

A generatív AI körüli szerzői jogi háborúban már nemcsak az a kérdés, miből tanultak a modellek. A Round Hill két új perben azt is vizsgáltatná, hogyan jutottak hozzá ezekhez az anyagokhoz, és mi történt közben a zenékhez kapcsolódó szerzői jogi információkkal. A tét pedig a keresetek szerint akár az egymilliárd dollárt is átlépheti.

A jogtulajdonosok a Suno és az Anthropic ellen nyújtottak be külön keresetet az amerikai szövetségi bíróságon. A felpereseket Richard S. Busch képviseli, aki korábban több nagy zeneipari szerzői jogi ügyben is dolgozott.

A két per alapállítása ismerős abból a konfliktusból, amely az elmúlt években végigfutott a kreatív iparágakon: a Round Hill szerint jogvédett műveket használtak fel generatív AI-modellek fejlesztéséhez a szükséges engedélyek nélkül.

A részleteknél azonban már jóval érdekesebb lesz az ügy.

A Suno elleni kereset szerint a rendszer számos, a Round Hill katalógusába tartozó művet használt fel a betanítás során. A felperesek azt is állítják, hogy eközben eltávolították vagy figyelmen kívül hagyták a CMI-t, vagyis a copyright management informationt.

Ez nem jelentéktelen technikai adat.

A CMI azokat az információkat foglalhatja magában, amelyek egy mű szerzői jogi hátterének azonosítását segítik: például a szerzőre, jogosultra vagy magára a jogkezelésre vonatkozó adatokat. Ezek szándékos eltávolítása bizonyos körülmények között önálló jogi problémát jelenthet a Digital Millennium Copyright Act, vagyis a DMCA alapján.

A Round Hill állítása szerint a probléma nem állt meg az adatok eltávolításánál. A kereset úgy érvel, hogy magukat a modelleket is olyan módon tanították, hogy a szerzői jogkezelési információkat a betanítás és a generált eredmények során figyelmen kívül hagyják.

A per ezzel egy második frontot nyit.

Az AI-cégek ellen indított szerzői jogi ügyek központi kérdése eddig jellemzően az volt, hogy jogszerű-e védett tartalmakat engedély nélkül betanítási adatként felhasználni. A Round Hill érvelése ennél tovább megy: nemcsak azt kérdezi, mit használtak fel, hanem azt is, milyen technikai módszerrel szerezték meg.

A beadvány szerint védett hanganyagokhoz licencelt platformokon alkalmazott technológiai hozzáférés-korlátozások megkerülésével is hozzáférhettek. Ha ezt sikerül bizonyítani, az ügy már nem kizárólag a klasszikus szerzői jogi engedélyezésről szólhat, hanem a DMCA megkerülés elleni rendelkezései is komoly szerepet kaphatnak.

Hasonló állítások jelennek meg az Anthropic elleni keresetben is.

A Suno-ügyben ráadásul van egy harmadik szereplő: a Netanyában működő Bright Data. A vállalat proxyhálózatokat, webes adatgyűjtési megoldásokat és előre összeállított adatcsomagokat kínál, a Round Hill pedig azt állítja, hogy technológiája szerepet játszott a zenei tartalmak nagy mennyiségű megszerzésében.

A kereset szerint a Bright Data eszközei tömeges zenei fájlgyűjtést és a kapcsolódó CMI eltávolítását is lehetővé tették. A felperesek ebből arra következtetnek, hogy a cég nem pusztán technikai szolgáltatóként jelenhet meg a történetben, hanem felmerülhet a közreható felelőssége is.

Ez különösen érzékeny kérdés az AI-ipar számára.

A generatív modellek fejlesztéséhez elképesztő mennyiségű adat szükséges. A cégek ezért gyakran külső adatforrásokra, scrapingtechnológiákra és különböző adatbeszerzési infrastruktúrákra támaszkodnak. Ha a bíróságok bizonyos körülmények között a technikai közreműködőket is felelőssé tehetik, az jóval hosszabbá teheti a jogi láncot a modell fejlesztőjénél.

A Round Hill egyelőre 500 zenei művet jelölt meg olyan mintaként, amelyen keresztül a jogvita elindulhat. Ez azonban csak a kezdet lehet.

A felperesek szerint a későbbiekben tízezer vagy még több zenemű és hangfelvétel kerülhet az ügyekbe. Itt válik igazán fontossá a keresetekben szereplő kártérítési matematika.

Ha nagyszámú mű esetében külön-külön megállapítható lenne a jogsértés és alkalmazható lenne a törvényes kártérítés, az összeg rendkívül gyorsan nőhet. A beadványok ezért több százmillió dolláros potenciális követelésről beszélnek, amely szerintük elképzelhető, hogy meghaladja az egymilliárd dollárt.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Round Hill egymilliárd dollárt már meg is nyert. A keresetben felvázolt maximális vagy potenciális kártérítési összeg és egy későbbi bírósági ítélet között óriási különbség lehet. Előbb azt is bizonyítani kell, hogy történt jogsértés, milyen műveket érintett, kik felelősek érte, és milyen jogcímen járhat utánuk kártérítés.

A perek jelentősége ezért nem is pusztán a látványos összegben van.

Ha a modellfejlesztőknek nemcsak a végső outputokra, hanem az adatbeszerzés teljes útjára, a technológiai korlátozásokra és a szerzői jogi metaadatok megőrzésére is jogi felelősséggel kell figyelniük, az alapjaiban alakíthatja át az AI-cégek adatgyűjtési gyakorlatát.

És ezzel együtt az üzleti modellt is.

A zeneipar számára ugyanis egyre kevésbé az a kérdés, hogy megérkezik-e az AI. Már itt van. A következő nagy csata arról szól, hogy ki fizet azokért a zenékért, amelyekből megtanult zenét készíteni.