Solomun elvette egy rajongó telefonját a Pacha Ibizán, újra fellángolt a vita a klubok mobilhasználatáról

A Pacha Ibiza szezonnyitó estéjén egy rövid, de annál beszédesebb pillanat került reflektorfénybe: Solomun egy hirtelen mozdulattal kivette egy rajongó kezéből a telefont, miután az a DJ-pult közvetlen közeléből próbálta videózni a szett közben.

A jelenetről készült felvétel pillanatok alatt végigfutott a közösségi médián, és újra fellobbantotta azt a vitát, amely évek óta meghatározza a klubkultúráról szóló diskurzust: hol húzódik a határ a pillanat megörökítése és az élmény megzavarása között?

A klubéletben egyre többen érzik úgy, hogy a folyamatos telefonozás és videózás alapjaiban változtatja meg a táncterek dinamikáját. A kritikusok szerint a kijelzők sokasága fokozatosan háttérbe szorítja azt, amiért ezek a terek eredetileg létrejöttek: a zene közös, közvetlen és megismételhetetlen átélését.

Az elmúlt években ezért világszerte egyre több klub és eseménysorozat kezdett el kísérletezni különböző no-phone szabályokkal, vagy legalább a mobilhasználat korlátozásával.

Solomun álláspontja ebben a kérdésben régóta ismert. A bosnyák-német producer több interjúban is hangsúlyozta, hogy számára a klub nem tartalomgyártási helyszín, hanem közös érzelmi tér, ahol a jelenlétnek kell dominálnia, nem pedig a dokumentálás kényszerének.

A mostani incidens után a kommentelők jelentős része egyértelműen mellé állt. Többen úgy fogalmaztak, hogy több előadónak is hasonlóan kellene reagálnia, míg mások az eset iróniájára hívták fel a figyelmet: az egész jelenetet természetesen valaki más szintén telefonon rögzítette.

A reakciók között sokan azt emelték ki, hogy a klubkultúra lényege éppen a múlandóságában rejlik – abban, hogy egy-egy átmenet, egy váratlan zenei váltás vagy egy közösen átélt tetőpont nem feltétlenül azért értékes, mert visszanézhető, hanem mert egyszeri.

Miközben az eset újabb vitát generált a mobiltelefonok helyéről a tánctéren, Solomun megítélését aligha rengeti meg a történet. A producer továbbra is elsősorban érzelmileg felépített, hosszú ívű szettjeiről és karakteres klubesztétikájáról ismert, nem a botrányokról.

A Pacha nyitóestjén történtek inkább emlékeztetőként szolgálnak: a klubkultúrában továbbra is nyitott kérdés, hogyan lehet megőrizni a közös élmény intimitását egy olyan korszakban, ahol szinte minden pillanat azonnal képernyőre kerül.