Kocsmai káoszból csinált új indiehimnuszt a Sports Team

Új dallal tért vissza a Sports Team: a Billy az első friss szerzeményük a tavaly májusban megjelent Boys These Daysalbum és az azt követő, jóval merengőbb Medium Machine óta. A Mercury Prize-ra korábban jelölt brit zenekar ezúttal nem próbálja túlgondolni a visszatérést, inkább visszanyúl ahhoz a nyers, közvetlen energiához, amely a 2020-as Deep Down Happy idején a leginkább meghatározta a hangzását.

A Billy alaphelyzete már önmagában sokat elmond a dalról. Rob Knaggs dalszerző szerint szerelmeslevél egy kétségbeesett, őrült kedd esti berúgáshoz, valahol egy szőnyegpadlós kocsmában – ahhoz az estéhez, amelynek valószínűleg már az elején sem kellett volna megtörténnie, mégis hajnalig tart. A zenekar ezt nem nosztalgikus történetként, hanem zaklatott, hangos pillanatfelvételként dolgozta fel.

Zeneileg is ehhez igazodik a felvétel. Alex Rice jellegzetesen teátrális éneke mögött ott vannak a Sports Teamtől megszokott, soul felé hajló dallamok és azonnal megjegyezhető vokális fordulatok, ezúttal azonban jóval érdesebb gitárhangzással. A dal kevésbé csiszolt, mint a zenekar utóbbi időszakának több felvétele, és éppen ettől működik: úgy szól, mintha a stúdióban fontosabb lett volna elkapni az első lendületet, mint hibátlanra polírozni minden sávot.

Nem véletlenül. A Billyt a londoni RAK Studiosban vették fel a nyár első heteiben, Seth Evans és Adele Phillips közreműködésével, nagyrészt élőben rögzítve a zenekart. Knaggs szerint a munka az első album időszakát idézte: gyorsan, szabadon és hangosan dolgoztak. Ez a módszer hallhatóan rajta maradt a végeredményen is, amely inkább egy jól sikerült koncertfelvétel kontrollált feszültségét hordozza, mint egy aprólékosan összerakott stúdióprodukcióét.

A szöveg sem próbál kívülről, biztonságos távolságból beszélni a kocsmai szétesésről. Rice már az első sorokban nekimegy Billynek, aztán a dal egyre mélyebbre húzza a hallgatót az éjszakába: apák rendelnek újabb köröket a pultnál, a mosdó fénye természetellenesen fehér, az egész jelenet pedig egyszerre komikus és kissé nyomasztó. A Sports Team erőssége továbbra is az, hogy a hétköznapi brit élet banális részleteiből képes túlméretezett indie-drámát csinálni.

A Billy ráadásul nyilvánvalóan színpadra kívánkozik, és erre nem is kell sokat várni. A zenekar szeptember 22-én Southamptonban, a The Brookban indítja DIY Alive elnevezésű brit turnéját, amely a nagyobb koncerttermek helyett intimebb helyszínekre viszi vissza őket. Newcastle és Nottingham is szerepel az állomások között, a sorozat pedig október 3-án a londoni EartH-ban zárul.

A tavalyi Boys These Days már azt mutatta, hogy a Sports Team nem akar örökké ugyanabból a gitárkáoszból megélni, amely az első lemezüket annyira szerethetővé tette. A Billy viszont arra emlékeztet, hogy a fejlődés náluk nem feltétlenül jelent kifinomultságot: néha éppen az viszi előre a zenekart, ha hat ember bemegy egy stúdióba, feltekeri az erősítőket, és megpróbálja egyetlen dalba belesűríteni azt a kedd estét, amelyet másnap mindenki inkább letagadna.