A Spotify a Kobalttal bővíti az AI-remixek licenckörét

A Spotify egyre közelebb kerül ahhoz, hogy az AI-remix ne a streamingplatformokon kívül történő kísérletezés, hanem licencelt, fizetős és a szerzők számára is ellenőrizhető funkció legyen. A Kobalt csatlakozásával újabb jelentős zenei jogkezelő került a készülő remix- és covereszköz mögé, és ezzel lassan kirajzolódik az a modell is, amelyre a Spotify építeni akar.

A megállapodás legfontosabb része nem maga a mesterséges intelligencia, hanem a beleegyezés és a pénz. A programban részt vevő dalszerzők jogosultak lesznek az AI-funkciókhoz kapcsolódó kiegészítő bevételből való részesedésre. Emellett a Spotify szerint a rendszer a hozzájárulásra, a megfelelő kreditezésre és a kompenzációra épül majd.

Ez elsőre magától értetődőnek hangzik. A generatív AI és a zeneipar eddigi konfliktusait nézve azonban egyáltalán nem az.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb vitája éppen arról szólt, hogy egy előadónak vagy dalszerzőnek mennyi beleszólása marad abba, mi történik a munkájával azután, hogy az AI belép a képbe. A Spotify most láthatóan nem egy olyan rendszert akar piacra dobni, amely előbb generál, aztán később próbálja rendezni a jogokat. A licenceket már a termék indulása előtt igyekszik a helyükre tenni.

A Kobalt ebből a szempontból komoly fogás. A Spotify AI-remixeszközének licencpartnerei között már ott van a Universal Music és a független zenei szektort képviselő Merlin is, így egyre nagyobb katalógus kerülhet elméletileg az új funkció látóterébe.

A részleteknél azonban még sok a fehér folt.

A Kobalt és a Spotify rövid közleménye nem határozza meg pontosan, mely katalógusok és szerzők kerülnek be a rendszerbe. A „részt vevő dalszerzők” megfogalmazás arra utal, hogy nem automatikus katalógusengedélyről, hanem valamilyen opt-in modellről lehet szó. Vagyis a jogtulajdonosok dönthetnek arról, szeretnék-e engedélyezni műveik felhasználását az új eszközben.

Ez kulcsfontosságú különbség lehet. Egy AI-remix vagy mesterségesen létrehozott cover ugyanis jóval többet jelent annál, mint amikor egy algoritmus eldönti, milyen szám következzen egy playlistben. Itt már magához a műhöz nyúl hozzá a technológia: annak hangzását, szerkezetét vagy előadásmódját alakíthatja át.

És ahol a dal átalakul, ott azonnal megjelenik a kérdés: kié az új verzió, ki engedélyezte, és hogyan oszlik el az abból származó bevétel?

A Spotify válasza egyelőre az, hogy a szerzőket már a rendszer felépítésébe be kell vonni. Charlie Hellman, a vállalat globális zenei vezetője szerint a kiadók és dalszerzők nélkül nem lehet megfelelően kialakítani az eszközt. A modell három kulcsszava a beleegyezés, a kreditezés és a kompenzáció, miközben az AI segítségével létrejövő új verzióknak az eredeti felvételhez is vissza kell vezetniük a hallgatót.

Ez üzletileg legalább annyira érdekes, mint szerzői jogi szempontból.

Az AI már nem mellékprojekt a zeneiparban

A Kobalt megállapodása közvetlenül azután került nyilvánosságra, hogy a BMG és a Suno együttműködése is reflektorfénybe került. A két történet mögött ugyanaz a nagyobb mozgás látszik: a zeneipar kezd elmozdulni a generatív AI elleni védekezéstől annak licencelése felé.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a konfliktusok eltűntek. Sokkal inkább azt, hogy a technológia már túl nagy ahhoz, hogy kizárólag jogi problémaként kezeljék.

A következő csata ezért könnyen a felhasználókért és az előfizetési bevételekért folyhat.

A Suno és az Udio arra épített fel komoly érdeklődést, hogy bárki néhány utasításból zenét generálhat. Más szereplők szintén saját AI-zenei modellekkel és kreatív eszközökkel keresik a helyüket. A Spotify előnye egészen más: neki nem kell először közönséget építenie. A hallgatók már ott vannak.

Ha a platform az AI-remixelést egy magasabb előfizetési szinthez vagy külön fizetős funkcióhoz kapcsolja, abból új bevételi láb születhet. Ez viszont azonnal kényesebbé teszi a bevételmegosztás kérdését is. Minél több pénzt termel egy dalból készült AI-verzió, annál fontosabb lesz, hogy abból mennyi jut vissza azokhoz, akik az eredeti művet létrehozták.

Közben két major továbbra is feltűnően hiányzik a Spotify eddig ismert partnerei közül. A vállalat ugyanakkor korábban jelezte, hogy az induláshoz nincs feltétlenül szüksége mindhárom nagy lemezkiadóra. Ez arra utal, hogy a fejlesztést akkor is piacra viheti, ha az első verzió katalógusa nem lesz teljes.

A Kobalt belépése ezért több egy újabb licencszerződésnél. Egy olyan zeneipari modell körvonalazódik, amelyben az AI nem egyszerűen dalokat generál a meglévő rendszer mellett, hanem beépülhet magába a streamingélménybe.

A döntő kérdés már nem az, hogy lesznek-e AI-remixek. Hanem az, hogy sikerül-e olyan rendszert építeni köréjük, amelyben a hallgató játszhat a zenével anélkül, hogy közben a szerző elveszítené az irányítást a saját dala felett.