Hernan Cattaneo kiadója, a Sudbeat csendben vált a progresszív house globális pillérévé

A Sudbeat története jól példázza, hogyan lehet hitelesen és következetesen építkezni egy gyorsan változó zenei világban. A Hernan Cattaneo által alapított független kiadó egykor a dél-amerikai undergroundból indult, ma pedig már a progresszív house egyik legmeghatározóbb globális szereplője. Az elmúlt tíz év során közel 270 kiadvány jelent meg a gondozásukban, és mindvégig sikerült megőrizniük azt a koherens hangzást és esztétikát, amitől a Sudbeat több lett egy egyszerű labelnél: önálló zenei világgá nőtte ki magát.

A Sudbeat nem próbál meg mindenáron trendekhez igazodni, és nem hagyja, hogy algoritmusok diktálják a ritmust. Éppen ellenkezőleg – hírnevét a gondos zenei válogatásnak és az időtálló hangzás iránti elköteleződésnek köszönheti. Hernan Cattaneo úgy fogalmaz: „Széles, de nagyon világos hangzásunk van, és ezen a divatok és trendek ellenére is megmaradunk.” Ez a filozófia hatja át a kiadó teljes katalógusát: Petar Dundov lebegő dallamai, Satoshi Fumi precíz eleganciája, Randall Jones organikus rugalmassága vagy a Soundexile moduláris utazásai mind ugyanabban a gondosan felépített zenei narratívában kapnak helyet.

A Sudbeat ereje nemcsak a hangzásban rejlik, hanem abban is, ahogyan képes egyensúlyozni a friss tehetségek és a nagyágyúk között. Míg olyan feltörekvő dél-amerikai producereket emelnek ki, mint Mariano Mellino, Ezequiel Arias, Kevin Di Serna vagy Simon Vuarambon, addig a műfaj olyan ismert neveivel is rendszeresen dolgoznak együtt, mint Nick Warren, Guy Mantzur vagy Danny Howells. A kiadó működését egyfajta ökoszisztémaként lehet értelmezni – egyszerre lokális és globális, újító és hagyománytisztelő.

A Sudbeat nem csupán zenei kiadóként van jelen: vizuális világa, borítóinak karakteres stílusa is erős identitást közvetít. A 2000-es évek elejének ethoszát idézi vissza, amikor még a megjelenés is jelentéssel bírt. A showcasek és a közösségépítő kezdeményezések, mint például az Aularttal közös bootcamp sorozatok, szintén arról árulkodnak, hogy a Sudbeat számára nem csak a zenéről szól az egész, hanem a kapcsolódásról is.

A valódi innováció azonban nem hangos. A Sudbeat nem a virális tartalmak, hanem az átgondolt, stabil zenei ív mellett tette le a voksát. A kiadványok felépítése, az EP-k remixei, a kompilációs sorozatok – mint a Showcrates – mind ugyanazt a narratív gondolkodást tükrözik. Hernan Cattaneo szerint: „Egy világban, ahol sokan készítenek elektronikus zenét, a leghitelesebbek fognak tovább jutni.” És valóban, ez a fajta hitelesség nemcsak a zenéikben, hanem a kiadó működésében is visszaköszön.

A Sudbeat nem siet sehová – és éppen ez a titka. Míg mások gyors sikerre törekednek, ők a hosszú távú építkezésbenhisznek. A kiadó működését az intuíció, a bizalom és az idő formálja – és ez alatt a több mint tíz év alatt sikerült olyan pozíciót kivívniuk maguknak, amit csak nagyon kevesen mondhatnak el. A Sudbeat ma is a saját ütemére mozog – és ez a ritmus most erősebb, mint valaha.