Hat év után új albummal tér vissza a The Avalanches

Vannak dallamok, amelyeket soha nem választottunk ki magunknak, mégis évtizedekig velünk maradnak. Egy régi tévéreklám néhány hangja, egy szignál vagy egy termékhez kapcsolódó zenei motívum ugyanúgy beéghet az emlékezetbe, mint egy kedvenc dal. A The Avalanches pontosan ebből a furcsa, kollektív hangarchívumból építette fel hat év után érkező új albumát.

A No Bad Memories október 16-án jelenik meg, és már a mérete is jelzi, hogy nem visszafogott visszatérésről van szó: 31 szám kerül rá. A lemez a 2020-as We Will Always Love You folytatása, központjában pedig az emlékezet, a nosztalgia és a reklámkultúra különös kapcsolata áll.

Ez nagyon is The Avalanches-terep.

A zenekar egész pályája arról szólt, hogyan lehet már létező hangokból valami egészen mást létrehozni. A sample náluk nem egyszerű idézet. Inkább emléktöredék: kiszakítanak valamit eredeti környezetéből, áthelyezik egy új világba, ahol idővel már nehéz eldönteni, melyik része ismerős és melyik teljesen új.

A No Bad Memories ezt a módszert most a reklámok nyelvére fordítja.

A zenekar szerint különös élmény volt felnőttként visszanézni arra a korszakra, amikor a marketing önmagában is elképesztően kreatív terepnek számított. Film, fotó és zene dolgozott együtt azon, hogy egy-egy termék köré komplett életérzést építsen.

Csakhogy ennek volt egy másik oldala is.

A gyönyörű képek és ellenállhatatlan dallamok gyakran egy olyan életet adtak el, amely valójában elérhetetlen volt. A The Avalanches szerint éppen ez teszi ezeket az emlékeket egyszerre varázslatossá és alattomossá: szeretettel gondolhatunk vissza valamire, amelynek eredeti célja az volt, hogy vágyat keltsen bennünk.

„Gyerekkori képeket és szignálokat elővenni, és rájönni, milyen mélyen belénk égtek” – így írják le a lemez egyik kiindulópontját. Ezeket a hangokat aztán kiszakították vállalati eredetükből, szétszedték és saját popzenéjükké formálták.

Innen jött a cím is: No Bad Memories.

Nem arról van szó, hogy minden emlék jó. Inkább arról, milyen kiszámíthatatlanul dolgozik bennünk a nosztalgia. Egy hang, amely gyerekként egy mosóporhoz vagy üdítőhöz tartozott, húsz-harminc évvel később már egészen mást jelenthet. Nem a terméket idézi fel, hanem egy szobát, egy délutánt, egy régi televíziót vagy azt az embert, aki akkor mellettünk ült.

Az album bejelentésével együtt megérkezett a Can’t Get Over Losing You is, amelyben a louisianai Portraits of Tracy működik közre. A vendéglista azonban ennél jóval tovább ér: Karen O, Jamie xx, Nikki Nair, Jessy Lanza és Prentiss is szerepel a 31 számos anyagon.

A korábban kiadott Together szintén felkerül a lemezre. Abban Jamie xx, Nikki Nair és Jessy Lanza találkozik a The Avalanches világával, a hozzá készült videó pedig tökéletesen rájátszik az album technológiai nosztalgiájára: egy rajzolt floppy és egy iPad indul közös sétára, két külön digitális korszakot téve egymás mellé.

A No Bad Memories hat évvel követi a We Will Always Love You-t, amelyen a zenekar már látványosan kitágította saját sample-alapú univerzumát. Azóta még messzebbre is eljutottak – szó szerint. Tavaly egy művészeti projekt részeként a Blood Orange közreműködésével készült We Will Always Love You zenéje egy Holdra küldött válogatásba is bekerült.

Az új albummal azonban ismét visszafelé néznek. Nem a világűrbe, hanem azokhoz a hangokhoz, amelyeket talán már rég elfelejtettünk.

Vagy legalábbis azt hittük, hogy elfelejtettük.