The Cure 1–0-ra verte a vb-döntőt az Electric Castle zárónapján

Electric Castle 2026 újabb évre húzta le a rolót: négy napnyi, gyakorlatilag 24-hour zene és parti után az erdélyi kastélyparkban Twenty One Pilots crowdsurfölt, a Sleaford Mods pörgős remixekkel lepett meg, Teddy Swims rockklasszikusokat énekelt, Yung Lean pedig a 30th születésnapját ünnepelte. Közben a DJ-színpadok Afro housetól latin ütemeken és olasz diszkón át a klasszikus elektronikus slágerekig mindent megjártak. Electric Castle 2026. CREDIT: Andrei Ionescu A zárónapon a szervezők egyszerű választást kínáltak: The Cure a nagyszínpadon, vagy a World Cup döntője egy óriáskivetítőn. Robert Smith nem sokat teketóriázott: amikor szóba került a FIFA csillogó félidei show-ja Justin Bieberrel és Madonnával, odaszúrta: „please just fuck off”. Aki a gót rockot választotta az argentin „shithousery” helyett, kétórás, atmoszférában és slágerekben erős koncertet kapott. A zenekar esőzajra vonult be (csak a hangszórókban, mert a román időjárás pazar volt), és keresztül-kasul bejárta a pályafutás különböző korszakait. Hosszabb kiruccanás jött az 1985-ös The Head On The Door anyagából (A Night Like This, In Between Days, Push), majd az 1989-es Disintegration darabjaiból (Lovesong, Lullaby). Mindössze másodszor jártak Romániában, 2019 óta először, de jutott idő ritkaságokra is: előkerült a ritkán játszott Secrets a Seventeen Secondsről (1980), és felcsendült az alt.end is a 2004-es, cím nélküli lemezről. A friss felállás is beszédes volt: Simon Gallup basszusgitáros a közelmúltbeli egészségügyi kihagyás után visszatért, és fia, Eden is a sorok között volt, családias felhangot adva az estének. Robert Smith kevés szót pazarolt, többnyire egy „Merci”-vel köszönte meg a reakciókat, majd önironikusan hozzátette: „Nem működik, de mondani fogom továbbra is. Valahol működik.” A lényeg azonban úgyis a zenében volt – és azon az estén tényleg 1–0 lett a zene javára.