Tiny Monroe visszatér: digitálisan is elérhetővé vált a Britpop egyik rejtett gyöngyszeme Summary: A Tiny Monroe t

Újra reflektorfénybe került a ’90-es évek egyik leginkább alulértékelt brit zenekara, a Tiny Monroe, miután a banda digitálisan is elérhetővé tette teljes zenei örökségét. Az NJ Wilow, Richard Davies, Alex Culpin és Jon Solomon alkotta formáció november 14-én debütált a streaming szolgáltatásokon, amikor megjelent a Volcanoes című albumuk a Spotify-on – és ez csak a kezdet. A következő hetekben további EP-k és kislemezek érkeznek, amelyek első ízben teszik teljessé a zenekar online jelenlétét.

Ez az újbóli megjelenés igazi szerelemprojekt a zenekar számára: sikerült visszaszerezniük a régi felvételeik jogait, és előkerült a híres fotóművész, Rankin ikonikus fotósorozata is, amely a Tiny Monroe ’90-es évekbeli esztétikájának egyik meghatározó eleme volt. A banda szerint ez a projekt nem csupán újrakiadás, hanem történelmi igazságtétel is: „Ez arról szól, hogy tisztázzuk a dolgokat. Ott voltunk, részesei voltunk annak a pillanatnak.”

A Tiny Monroe a ’90-es évek Britpop hullámának egyik legjobban őrzött titka volt, főként a camdeni színtéren. Ritkaságnak számított női frontemberük, NJ Wilow, egy olyan korszakban, amelyet többnyire férfi zenekarok uraltak. A banda olyan meghatározó nevekkel szerepelt közös színpadon, mint a Suede, a Radiohead vagy a The Pretenders, és felléptek olyan nagy fesztiválokon, mint a Glastonbury, a Reading vagy a T in the Park.

Sikereik közül kiemelkedik a ’Cream Bun’ című single, amely a brit indie slágerlistán egészen a 7. helyig jutott, de fontos mérföldkő volt az is, hogy élő Radio 1 adásokban zenélhettek Mark Radcliffe (1994) és Steve Lamacq (1995) műsoraiban. A Tiny Monroe neve gyakran tűnt fel a korszak zenei magazinjaiban: az NME „buzz group”-ként emlegette őket, míg John Harris 1993-ban így írt róluk:
„Azonnal tudod, miért. Fantasztikus eleganciával viselkednek, ami a modern gitárvezérelt zene csillogó, Associates- és ABC-féle változata. Az Angel és a Creambun ugyanezt a magabiztosságot hordozza – csak éppen luxushotelekben, nem mocskos sikátorokban játszódnak… Úgy tűnik, a Tiny Monroe híressé válik.”

Hogy ez most valóban megtörténik-e, az a következő időszakban derül ki. Az viszont biztos, hogy a Tiny Monroe digitális újraérkezése visszahelyezheti a zenekart a Britpop térképére, és akár az újbóli egyesülés gondolatát is életre keltheti – ahogy Wilow fogalmazott: „A zenekar újbóli egyesülése? Ki tudja, mit hoz a jövő…”.