A japán hallgatózó bárok titkai: jön a ‘A Century in Sound’ brit premierje

Idén júniusban a Sheffield DocFest ad otthont egy igazán különleges bemutatónak: Nick Dwyer rendezésében érkezik ‘A Century in Sound’, egy hatrészes dokumentumsorozat, amely Japán zenei szubkultúrájának egyik legkülönlegesebb világát – a hallgatózó bárok évszázados történetét – tárja fel.

A sorozat Tokió hangzó történelmén keresztül mesél el egy százéves kulturális utazást, a klasszikus zenei kávéházaktól a háború utáni jazz kissa helyszíneken át a mai high-end audiofil szentélyekig. A brit közönség a premier alkalmával három epizódot láthat először, a vetítésekre június 19–21. között kerül sor, amelyeket közönségtalálkozók is követnek. A jegyek már elérhetők online.

A hallgatózó bárok népszerűsége az utóbbi években újraéledt, de a sorozat az első, amely a mögötte álló emberek történetére és szenvedélyére összpontosít. Dwyer szerint Japán történelmi kontextusa tette lehetővé ennek a különleges zenehallgatási formának a kialakulását, amelyet a teljes figyelem és tisztelet jellemez.

Míg a háború utáni jazz kissa-k száma mára körülbelül 30 aktív helyszínre csökkent, egy új generáció most saját bárokat nyit, modern zenékkel és új megközelítéssel hozva vissza a hagyományt. Ezek a helyszínek nemcsak múltidézők, hanem élő felfedezési pontok, ahol a látogatók valós időben találkozhatnak új zenékkel, gyakran bakelitről, hifi rendszereken keresztül.

Bár a hallgatózó bárok esztétikája egyre népszerűbb a közösségi médiában, különösen az Instagramon és Pinteresten, Dwyer szerint a japán lényeg nehezen másolható. Japánban a zenehallgatás szertartásos élmény, amely ritkán keveredik alkoholfogyasztással vagy társas zajjal. Ezzel szemben a nyugati „listening bar” újhullám gyakran nem tudja visszaadni azt a meditatív atmoszférát, amely a japán bárok sajátja.

A ‘A Century in Sound’ nemcsak egy zenei dokumentumsorozat, hanem társadalmi lenyomat is arról, hogyan hallgatunk zenét, hogyan adunk időt és figyelmet a hangoknak, és hogy vajon átmenthető-e ez a kultúra egy teljesen más világba. A válasz talán ott rejlik a DocFest vetítésein – csendben, egy lemez pörgésében.