Tom Waits ötven év után újra előveszi a Small Change világát

Egy részeg zongora, késő éjszakai kávézók, taxisok, mentősök és Los Angeles utcáin összeszedett félmondatok. Tom Waits 1976-os Small Change albumának világa ötven évvel később sem lett kevésbé különös, október 2-án pedig jubileumi bakelitkiadásban tér vissza az a lemez, amely végleg megszilárdította Waits korai hangját.

A bejelentéshez előkerült egy ritka archív felvétel is. Waits a The Piano Has Been Drinking egy részletét adja elő Martin Mull hetvenes évekbeli televíziós műsorában, a Fernwood Tonightban. Már maga a dalcím is tökéletes sűrítménye annak a figurának, akivé Waits ezekben az években vált: nála még a zongora is úgy viselkedik, mintha túl hosszú éjszakája lett volna.

A Small Change 1976-ban jelent meg az Egyesült Államokban, Waits negyedik stúdióalbumaként. Rajta volt a Tom Traubert’s Blues, a szellemesen maró Step Right Up és persze a The Piano Has Been Drinking – három dal, amely három különböző oldalról mutatta meg ugyanazt az egyre felismerhetőbb szerzői világot.

Waits ekkorra már nem egyszerűen jazzes hangszerelés mögött éneklő dalszerző volt. A rekedt hang, a beatköltészet ritmusa, az amerikai daloskönyv, a jazz és az utcáról felszedett történetek kezdtek egyetlen saját nyelvvé összeállni.Olyan dalok születtek, amelyekben gyakran azok kerültek reflektorfénybe, akik mellett a város nappal különösebb figyelem nélkül elsétál.

Ehhez az alapanyagot részben szó szerint az utcáról gyűjtötte.

Waits a lemez körüli időszakban arról mesélt, hogy egy Los Angeles-i klub ajtajában dolgozott, ahonnan bluegrasst, komikusokat, folkénekeseket és vonós zenekarokat hallgatott. Munka után pedig az egész éjjel nyitva tartó éttermekben folytatta a megfigyelést.

„Mentősök, taxisok és utcaseprők beszélgetéseit hallgattam. Éjszakai kurátorként gyűjtöttem az anyagot, óvatosan írni kezdtem, és arra gondoltam, egyszer majd valami értelmessé formálom, és méltóságot adok neki” – emlékezett vissza.

Ez a mondat szinte használati utasítás a korai Tom Waits-lemezekhez. Nem kívülről nézte ezeket az embereket, hanem történeteket épített köréjük. A bárok, motelek, étkezdék és hajnali utcák nála nem egyszerű díszletek lettek, hanem egy saját Amerika szereplői.

Ezért érdekes ötven év távlatából a Small Change is. A későbbi Waits jóval radikálisabb hangzásokat fedezett fel, a nyolcvanas évektől pedig ütött-kopott perkák, szokatlan hangszerek és kísérletező hangszerelések kezdték szétfeszíteni a hagyományos dalszerzői kereteket. A Small Change még az ezt megelőző Waitst mutatja, de már teljes magabiztossággal.

A jubileumi újrakiadás ráadásul nem egy teljesen csendes időszakba érkezik.

Waits júliusban adta ki a The Fly című spoken word felvételt, egy szatirikus ódát a házilégyhez. A szám a Boots On The Ground B-oldala, amely a Massive Attackkel közösen készült, politikai töltetű felvétel. Az áprilisban online megjelent dal különösen fontos visszatérés volt: Waitsnek ez volt az első új, saját szerzeménye a 2011-es Bad As Me óta.

A két felvétel szeptember 4-én közös 12 inches bakeliten is megjelenik, vagyis alig egy hónappal a Small Changejubileumi kiadása előtt.

Közben Waits és felesége, egyben állandó alkotótársa, Kathleen Brennan a Where The Willow And The Dogwood Growválogatást is összeállította. A lemez Waits dalainak más előadók által készített felvételeiből építkezik, olyan nevekkel, mint Johnny Cash, Bruce Springsteen, a Ramones, Willie Nelson és Marianne Faithfull. Más hangok, más korszakok, de ugyanazok a történetek.

És talán lesznek még újak is. Waits ügynöke, Paul Charles már 2023-ban arról beszélt, hogy a zenész ismét ír, és néhány koncert lehetőségét sem zárta ki. Ebből egyelőre nem lett nagy visszatérés, az elmúlt hónapok aktivitása azonban legalább azt mutatja, hogy Waits archívuma és jelenideje egyszerre kezdett mozgolódni.

Ötven évvel ezelőtt a Small Change-en még egy klub ajtajából és az éjszakai éttermek boxaiból gyűjtötte az emberi történeteket. A helyek és az arcok azóta eltűnhettek, de Tom Waits világában még mindig ég felettük a neon.