Életem első Tomorrowland-élménye – ahol minden álom valóra vált

Először jártam életemben a Tomorrowland fesztiválon, és már az első pillanattól tudtam, hogy ez valami egészen különleges lesz. A szervezés hibátlan volt – több mint 100 000 embert biztonságosan és gördülékenyen mozgatni miközben párhuzamosan több színpadon zajlanak a programok, nem kis teljesítmény. Minden apró részletben érezhető volt a profizmus és a szeretet, amellyel a szervezők dolgoztak.

A színpadok látványa egyszerűen elvarázsolt. Az idei évben a LIFE tematika uralta a fesztivált, amely a belga verzió hangulatát hozta el Brazíliába. A MainStage monumentális látványa élőben egészen más hatást keltett, mint bármelyik online közvetítésben. A CORE, Morpho, Freedom by Bud és Crystal Garden mind egyedi atmoszférát teremtettek. A CORE az afro- és melodic techno szerelmeseinek adott otthont, míg a Morpho színpadon a psytrance és progressive house uralta a hangulatot.

Pénteken teljesen elmerültem a psytrance világában. A közönség szenvedélye, az együtt éneklő és táncoló emberek energiája olyan erővel ragadott magával, amit sosem fogok elfelejteni. Szombaton a progressive house vette át a főszerepet – Axwell fellépése során olyan klasszikusok csendültek fel, mint a Greyhound vagy a Don’t You Worry Child, amelyek szinte mindenkit megérintettek. Olyan érzés volt, mintha visszarepültem volna az időben, abba a korszakba, amikor először álmodoztam arról, hogy egyszer majd ott állhatok a tömegben.

Vasárnap visszatértem a psytrance színpadhoz, majd a Crystal Garden-nél Yotto záró szettje koronázta meg a hétvégét. Az eső ellenére senki nem mozdult – a közösség összetartása és az Anjunadeep rajongók energiája felejthetetlenné tette az estét.

A Tomorrowland Brasil számomra nemcsak egy zenei fesztivál volt, hanem egy álom beteljesülése. Hálás vagyok a szervezőknek ezért az élményért, amely egyszerre volt inspiráló, felszabadító és mélyen emberi. Már most biztosan tudom: nem ez volt az utolsó Tomorrowlandem.