Csak tizenegy trance-előadó jutott be a DJ Mag Top 100-ba – de mit árul ez el a műfaj helyzetéről?

A DJ Mag idei Top 100 DJs listáján tizenegy olyan előadó szerepel, aki szorosan vagy pályafutása egy meghatározó szakaszán keresztül kötődik a trance-hez. Ez elsőre kevésnek tűnhet ahhoz képest, hogy a műfaj hangzása az elmúlt években újra egyre több klubban és fesztiválon jelent meg. A két jelenség azonban nem feltétlenül mond ellent egymásnak: a közönségszavazás és a klubzenei trendek egészen mást mérnek.

A 2026-os rangsor végeredményéről a OneMusic már részletesen beszámolt. David Guetta rekordot jelentő hatodik alkalommal végzett az első helyen, mögötte Martin Garrix és Anyma zárt. Az október 6-án, Ibizán kihirdetett lista a mainstream EDM mellett a house és a techno erős jelenlétét is mutatja: Charlotte de Witte a hatodik, FISHER a kilencedik, Vintage Culture pedig a tizedik helyet szerezte meg.

A trance legjobb eredményét ismét Armin van Buuren érte el. A holland DJ a hetedik helyen végzett, ezzel huszonötödik egymást követő évben maradt a Top 10-ben. Ez különösen figyelemre méltó egy olyan szavazáson, ahol az előadók népszerűsége akár néhány év alatt is jelentősen változhat. Van Buuren ráadásul a DJ Mag külön elismerését is megkapta: idén is ő lett a világ első számú trance-DJ-je.

A műfaj többi ismert képviselője azonban jóval hátrébb szerepel. Tiësto a 22., Paul van Dyk a 35., ATB a 63. helyen végzett. Ben Nicky újoncként rögtön a 66. pozícióba került, Vini Vici a 71., Giuseppe Ottaviani a 78., Ferry Corsten pedig a 83. lett. Az Above & Beyond a 87., Marlon Hoffstadt a 97. helyen zárt, a százas listát pedig egy másik új belépő, KI/KI teszi teljessé.

Már ebből a névsorból is látszik, hogy a trance pontos körülhatárolása ma nehezebb, mint húsz évvel ezelőtt. Tiësto például a kétezres évek egyik legfontosabb trance-előadójaként vált világhírűvé, később azonban más elektronikus zenei irányzatok felé fordult. Ben Nicky, Marlon Hoffstadt és KI/KI pedig olyan hangzásvilágban mozognak, ahol a trance a hard dance, a hard house és a techno elemeivel találkozik. A tizenegy szereplő ezért inkább tájékozódási pont, mint egy élesen elkülöníthető műfaji mezőny.

A trance már egyszer elveszítette a mainstream központi szerepét

A DJ Mag 1993-ban még szerkesztőségi rangsorként indította el a Top 100 DJs listát, 1997 óta viszont a közönség szavazatai döntenek a helyezésekről. A trance szempontjából ez azért fontos, mert a műfaj a kétezres években nemcsak a klubokban volt népszerű, hanem a nemzetközi DJ-kultúra egyik legnagyobb közönséget elérő irányzatának számított.

Tiësto 2002 és 2004 között háromszor egymás után nyert, Paul van Dyk 2005-ben és 2006-ban került az élre, Armin van Buuren pedig 2007 és 2010 között négy egymást követő évben végzett elsőként, majd 2012-ben ötödször is győzött. Abban az időszakban a trance vezető előadói a teljes elektronikus zenei mezőny legnépszerűbb szereplői közé tartoztak.

A változás a 2010-es években gyorsult fel. A nagy fesztiválok főszínpadain egyre nagyobb teret kapott az EDM és a big room house, miközben a trance egy része maga is alkalmazkodott ezekhez a hangzásokhoz. Más előadók megmaradtak a dallamosabb, hosszabb építkezésekre és a klasszikus klubformátumra építő iránynál, amelynek közönsége továbbra is aktív volt, de már kevésbé határozta meg a teljes elektronikus zenei piacot.

A folyamatot a OneMusic nemrég külön cikkben is feldolgozta: az Újra erőre kap a trance – így jutottunk idáig című anyag azt mutatta be, hogyan jutott el a műfaj a 2010-es évek fesztiválközpontú korszakától a mostani újjáéledésig. A jelenlegi helyzet egyik sajátossága éppen az, hogy a trance elemei sokszor olyan produkciókban térnek vissza, amelyeket az előadók vagy a közönség már más műfajhoz sorol.

A house és a techno látványosabban szerepel a szavazáson

A 2026-os Top 100 egyik legérdekesebb eredménye, hogy a house és a techno több képviselője is jelentősen előrelépett. John Summit, Mau P és Chris Stassy például egyaránt 22 helyet javított, így hármas holtverseny alakult ki az év legnagyobb előrelépőjének járó elismerésért. A három DJ eredményéről a OneMusic külön is írt, ahogyan arról is, hogy Charlotte de Witte sorozatban hetedszer lett a világ első számú techno-DJ-je.

Ez az összevetés azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy a trance iránt csökkent volna az érdeklődés. A Top 100 DJs ugyanis nem a zenei megjelenések számát, a klubok látogatottságát vagy a fesztiválprogramok műfaji megoszlását vizsgálja. Azt mutatja meg, hogy egy adott évben mely előadók tudják a legtöbb szavazót mozgósítani.

Az idei voksoláson minden korábbinál több ellenőrzött szavazat érkezett, összesen 234 országból és területről. Egy ilyen nemzetközi mezőnyben az előadók láthatósága, a turnéik földrajzi kiterjedése és a rajongótáboruk mozgósíthatósága is sokat számít. Egy telt házas klubesteket játszó DJ és egy világszerte nagyszínpadokon fellépő producer közönsége nem feltétlenül ugyanakkora, még akkor sem, ha mindketten fontos szereplői a saját színterüknek.

A trance helyzetének megítéléséhez ezért érdemes különválasztani a műfaj zenei hatását és az egyes előadók szavazáson mérhető népszerűségét. Az előbbi jelen lehet olyan szettekben is, amelyek alkotói egyáltalán nem trance-DJ-ként határozzák meg magukat. Az utóbbi viszont konkrét nevekről szól, és szükségszerűen előnyben részesíti azokat, akik a legtöbb rajongót tudják elérni.

Az új generáció már másként használja a trance hangzását

A lista két érdekes szereplője ebből a szempontból Marlon Hoffstadt és KI/KI. Mindketten a kilencvenes évek klubzenéjéből merítenek, de a klasszikus trance-dallamokat gyorsabb, nyersebb ritmusokkal és kortárs produkciós megoldásokkal társítják. Zenéjük olyan közönséghez is eljut, amely nem feltétlenül Armin van Buuren vagy Paul van Dyk felvételein keresztül ismerte meg a műfajt.

Hasonlóan fontos Ben Nicky első szereplése. A brit DJ a trance és a hard dance közötti átjárásra építette fel pályafutását, és a 66. helyével már a debütálásakor megelőzött több, évtizedek óta aktív előadót. Giuseppe Ottaviani és Ferry Corsten jelenléte közben azt jelzi, hogy a hagyományosabb trance-hangzásnak is megmaradt a közönsége.

A két irány nem zárja ki egymást. A klasszikus trance-előadók továbbra is saját rajongótáborral és rendezvényekkel rendelkeznek, miközben a műfaj hangzását egy újabb generáció más zenei közegben használja. A DJ Mag listáján ennek csak egy része látható, mert a műfaji határok elmosódása miatt nem minden trance-elemeket használó DJ kerül be a trance-hez sorolt előadók közé.

A tizenegy helyezés tehát nem elegendő ahhoz, hogy a trance egészének népszerűségéről következtetést vonjunk le.Annyi biztosan látszik, hogy a műfaj klasszikus képviselői közül Armin van Buuren továbbra is kiemelkedő nemzetközi támogatottsággal rendelkezik, miközben a fiatalabb előadók közül többen is megjelentek a százas mezőnyben.

A 2026-os eredmények inkább azt mutatják meg, hogy a trance ma már más helyet foglal el az elektronikus zene világában, mint a kétezres években. Akkor a műfaj legnagyobb nevei uralták a közönségszavazást; ma a hangzásuk hatása jóval több stílusban fedezhető fel, miközben a Top 100 élmezőnyéért más irányzatok képviselői versenyeznek. A kettő egyszerre is igaz lehet: a trance már nem uralja a DJ Mag listáját, de ettől még nagyon is jelen van a kortárs klubzenében.

Kapcsolódó cikkek