Jack White engedélyével robbant a Seven Nation Army a Szigeten

Jack White arca jelent meg a kivetítőkön, majd elhangzott egy mondat, amely után már sejteni lehetett, hogy valami készül: „Jack White vagyok, és engedélyt adok Tylernek és Joshnak, hogy ezt megcsinálják.” Néhány pillanattal később a Seven Nation Army riffjét már az egész Sziget üvöltötte.

A Twenty One Pilots vitte a 2026-os fesztivál második napjának főműsorát Budapesten, Tyler Joseph és Josh Dun pedig nem egyszerűen végigjátszotta az aktuális turné feszesre húzott műsorát. A duó pontosan tudta, hogyan kell egy hatalmas fesztiválmezőt néhány percre egyetlen közös kórussá változtatni.

Ehhez pedig kevés biztosabb eszköz létezik a Seven Nation Army-nál.

Jack White előre rögzített felvezetése megadta a jelenet játékosságát, a Twenty One Pilots verziója pedig elvégezte a többit. A riff szinte azonnal elszakadt a színpadtól, és átköltözött a közönséghez. Az ilyen pillanatok miatt működnek igazán a fesztiválos feldolgozások: nem azért, mert váratlanul előkerül egy ismert dal, hanem mert néhány másodperc alatt mindenki pontosan tudja, mi a dolga.

A koncert azonban már jóval korábban magas fordulatszámon indult.

Az Overcompensate nyitotta az estét, majd a The Contract következett, Tyler Joseph pedig már itt jelezte, hogy nem sok időt tervez egy helyben tölteni: a mikrofon a levegőben pörgött, miközben a show szinte megállás nélkül haladt tovább a Heathens és a Next Semester felé.

A Twenty One Pilots élőben régóta abból építkezik, hogy két ember próbál fizikailag is betölteni egy akkora teret, amelyhez más produkciók komplett zenekart és tucatnyi szereplőt használnak. Budapesten ezt pirotechnika, füstágyúk és a duótól megszokott színpadi mutatványok segítették.

Josh Dun a „Drum Show” alatt egy második dobszerkóhoz mászott fel egy torony tetejére, jóval a színpad síkja fölé. Később Joseph sem maradt biztonságos távolságban a közönségtől: a Ride alatt már a rét közepén felállított szerkezeten állt.

A produkció ettől folyamatosan mozgásban maradt. Hol a színpad volt a középpont, hol a közönség közepén történt valami, aztán néhány perccel később ismét tűz és füst húzta vissza mindenki tekintetét előre.

Közben a dalokból egy sűrű best of rajzolódott ki. A Shy Away, a Tear In My Heart, a Jumpsuit, a Nico And The Niners és a Heavydirtysoul mellett az újabb korszak számai is helyet kaptak, így az este nem egyszerű múltidézésként működött.

A Stressed Out önmagában elég volt ahhoz, hogy újra egyetlen kórussá álljon össze a tömeg, a Trees pedig tűzzel, füsttel és a Twenty One Pilots koncertjeire jellemző kontrollált káosszal vitte el a finálét.

Joseph ekkor már nemcsak elköszönt Budapesttől. Üzent is a közönségnek.

„Ha visszavártok minket, nagyon szívesen visszajönnénk.”

A mondat különösen jól ült egy olyan zenekartól, amelynek élő produkciója az elmúlt években egyre nagyobb léptékű lett. A duó év elején More Than We Ever Imagined címmel koncertfilmet is kiadott a The Clancy World Tourmexikóvárosi állomásáról, ahol 65 ezer ember előtt játszottak. A film Tyler Joseph és Josh Dun kommentárjaival azt az utat is végigköveti, amely a korai klubkoncertektől ezekig a monumentális estékig vezetett.

Budapesten sem kellett sok magyarázat arra, miért jutottak el idáig.

A fesztiválnap közben jóval több volt egyetlen headlinernél: Biffy Clyro, Ashnikko, TOMORA, Natasha Bedingfield és HEALTH is szerepelt a programban. Augusztus 13-án Florence + The Machine veszi át a főszerepet, mellettük Lewis Capaldi, Fcukers, Parcels, Loyle Carner és Richie Hawtin is érkezik.

A második este emlékképe azonban nehezen lesz összetéveszthető bármivel: Jack White feltűnik az óriáskivetítőn, megadja az engedélyt, Josh Dun és Tyler Joseph pedig elindít egy riffet, amelyet valójában már nekik sem kell végigjátszaniuk.

Budapest tudja kívülről.