Az Udio elismerte a YouTube-adatok használatát, de visszavágott a Sonynak

Az Udio nem tagadja a Sony keresetének egyik legkényesebb tényállítását: YouTube-ról származó hanganyagot használt az AI-modell tanításához, az adatok egy részét pedig a yt-dlp segítségével szerezte meg. A platform azt vitatja, hogy ebből automatikusan szerzői jogi vagy DMCA-felelősség következne.

A Sony Music július 20-án indított új pert New Yorkban, miután a bíróság nem engedte több tízezer felvétellel kibővíteni a korábbi keresetét. A kiadó ezért külön eljárásban vitt bíróság elé 30 117 hangfelvételt, amelyekről azt állítja, hogy az Udio engedély nélkül másolta le és használta fel modelljei fejlesztéséhez.

A kereset szerzői jogi kártérítést, bírósági tiltást és DMCA-alapú jogkövetkezményeket is kér. A művenként emlegetett 150 ezer dollár az amerikai törvényben szereplő lehetséges maximum, nem már megítélt összeg. Az Udio felelősségét egyelőre nem állapította meg bíróság.

Az AI-platform válaszának központi eleme továbbra is a fair use, vagyis a méltányos felhasználás. Az Udio szerint a másolás egy, a nyilvánosság számára nem látható technológiai folyamat része volt, amelynek célja nem az eredeti felvételek továbbadása, hanem egy új, önmagában nem jogsértő szolgáltatás létrehozása. A cég ezt a fajta köztes másolást a fair use klasszikus esetének tekinti.

Ez azonban csak az egyik jogi front. A Sony a DMCA megkerülést tiltó szabályaira is hivatkozik, itt pedig nem kizárólag az számít, mi lett a letöltött hanganyagból. A kérdés az, hogy a YouTube technikai megoldásai a művekhez való hozzáférést szabályozzák-e, és az Udio megkerülte-e ezeket a yt-dlp használatával.

A különbség fontos. Elképzelhető olyan jogi helyzet, amelyben egy bíróság az AI-tanítás bizonyos részét fair use-nak minősíti, a hanganyag megszerzésének módját azonban ettől függetlenül jogsértőnek látja. A Sony a yt-dlp-t streamkimentésre használt eszközként írja le; az Udio ezzel szemben arra építi védekezését, hogy a YouTube-videók nyilvánosan elérhetők, a háttérben végzett másolás pedig átalakító célú volt.

Az Udio ennél tovább is ment. A válaszban azzal vádolja a Sonyt, hogy versenyellenes eszközökkel próbálja kiterjeszteni a zene előállítása és értékesítése fölötti monopóliumát. Ez egyelőre az Udio jogi védekezése, nem a kiadó magatartásáról született bírósági megállapítás. A platform elévülésre, szerzői joggal való visszaélésre és más önálló védekezésekre is hivatkozik, amelyekkel a Sony követeléseit egészben vagy részben próbálhatja kizárni.

A helyzetet különösen élessé teszi, hogy az Udio időközben licencmegállapodást kötött a Universal Music Grouppal, a Warner Music Grouppal, a Merlinnel és a Kobalttal, valamint csatlakozott az NMPA kiadói keretrendszeréhez. A Sony így már nem egyszerűen a három major közös iparági frontjának része: az egyetlen nagy lemezcég maradt, amely aktívan folytatja az Udio elleni pert.

A jogvita más AI-zenei eljárásokra is hatással lehet, mert két, eddig gyakran összemosott kérdést választ szét. Az egyik az, hogy használható-e jogvédett zene mesterséges intelligencia tanításához. A másik az, hogyan szerezte meg a fejlesztő ezt a zenét.

Az Udio válasza még nem hozott győztest, és a sokféle védekezés alapján a tárgyalás sincs közel. A csatatér viszont már világos: a platform elismeri, honnan és milyen eszközzel gyűjtött hanganyagot, miközben azt állítja, hogy ennek jogi jelentését a Sony alapvetően félreértelmezi. Most a bíróságnak kell eldöntenie, elválasztható-e egymástól az AI tanításának célja és az adat megszerzésének módja.