Újraindulhat a Myspace – de visszahozhatja még a bloghouse aranykorát?

Sokaknak a Myspace neve ma már leginkább nosztalgiát jelent: profilzenéket, a legendás Top 8 listát és a kétezres évek közepének internetes kultúráját. A platform jelenlegi tulajdonosai, Chris és Tim Vanderhook azonban azt állítják, hogy a történetnek még nincs vége. Egy Tommy Avallone rendezésében készült dokumentumfilmben ismét kijelentették: továbbra is az ő kezükben van a Myspace, és dolgoznak a szolgáltatás újraindításán.

Konkrét részleteket egyelőre nem árultak el. Nincs indulási dátum, nem ismert, milyen funkciókkal térne vissza az oldal, és azt sem lehet tudni, milyen szerepet szánnak neki a mai, algoritmusok által meghatározott közösségi médiában. A bejelentés mégis azonnal felidézett egy korszakot, amikor a Myspace jóval több volt egy közösségi oldalnál.

A platform ugyanis meghatározó szerepet játszott a bloghouse néven ismert jelenség felemelkedésében. Bár sokan zenei műfajként emlegetik, a bloghouse valójában inkább egy új terjesztési modell volt. A kétezres évek közepén MP3-blogok, Myspace-profilok és online közösségek kezdték egymás között terjeszteni azokat a nyers, torzított electro house felvételeket, amelyek akkor még messze elkerülték a rádiókat és a hagyományos zenei sajtót.

A mozgalom egyik legfontosabb központjává a Pedro Winter, vagyis Busy P által alapított Ed Banger Records vált, miközben a párizsi Kitsuné kiadó a Kitsuné Maison válogatásokkal segített kialakítani azt az esztétikát és közösséget, amely később egy egész generációra hatott.

A korszak legismertebb sikertörténete kétségkívül a Justice. A duó már a Waters of Nazareth megjelenése után komoly figyelmet kapott az internetes közösségekben, a We Are Your Friends remix pedig szinte kizárólag blogokon és Myspace-oldalakon keresztül terjedt. Mire 2007-ben megjelent a D.A.N.C.E., a rajongótábor már jóval a hagyományos média előtt felépült.

Ez volt a Myspace valódi ereje. Nem csupán zenét lehetett feltölteni rá, hanem közvetlen kapcsolatot teremtett előadók és hallgatók között. Egy új dal vagy remix órák alatt végigfuthatott a blogokon és profiloldalakon, anélkül hogy rádiós játszásra vagy kiadói támogatásra lett volna szükség.

Éppen ezért kerül elő újra és újra a platform neve az úgynevezett indie sleaze reneszánsz kapcsán. Bár a korszakot sokszor a vakuval készült fotók, a szűk farmerek és a vintage zenekaros pólók nosztalgiája jellemzi, sokan úgy vélik, hogy a lényeg nem a divatban, hanem az internet működésében rejlett. A bloghouse sikerét nem egy meghatározott hangzás, hanem egy szabadabb, közösségi alapú zenei ökoszisztéma tette lehetővé.

Ezért az igazi kérdés ma nem az, hogy visszatérhet-e a Myspace, hanem az, hogy képes lenne-e ismét olyan platformmá válni, ahol új előadók algoritmusok helyett a közösség ajánlásain keresztül építhetnek közönséget.

A kétezres évek közepén a Myspace megmutatta, hogy egy egyszerű profiloldal is elég lehet egy nemzetközi karrier elindításához. A mai internet azonban egészen más szabályok szerint működik: rövid videók, ajánlórendszerek és fizetett elérések uralják a figyelmet. Ha a Myspace valóban visszatér, nemcsak egy ikonikus márkát kell újraélesztenie, hanem azt a közösségi szemléletet is, amely egykor az elektronikus zene egyik legizgalmasabb korszakát indította el.