„Cornwall Fyre Festivalja” lett a Save The Rave-ből

A kilencvenes és kétezres évek klubklasszikusaira épülő nagyszabású szabadtéri fesztiválként hirdették, a végeredményt viszont már „Cornwall Fyre Festivaljaként” emlegetik. A szeptember 12-én, a wadebridge-i Royal Cornwall Showground területén megtartott Save The Rave után látogatók, kereskedők és fellépők is súlyos szervezési problémákról számoltak be. Az eseményt eredetileg többek között DJ Sammy, Ian Van Dahl, N-Trance, Flip & Fill, Sash!, Livin’ Joy és Ultrabeat nevével, „festival-level staginggel” és nagy szabadtéri produkcióval reklámozták. 

A Mixmag által összegzett helyszíni beszámolók szerint a látogatottság jóval elmaradt a várakozásoktól, ami az árusokat is érzékenyen érintette. Az egyik szolgáltató arról számolt be, hogy jelentős készlettel és személyzettel készült, végül komoly veszteséget szenvedett el. A szervezők állítólag kompenzációt ígértek, a vállalkozás azonban így is több ezer fontos mínusszal zárta a hétvégét. Ezek az összegek az érintett vállalkozások állításai, nem függetlenül auditált pénzügyi adatok. 

A közönség panaszai ennél látványosabb problémákról szóltak. Egy résztvevő a bár higiéniai körülményeit kifogásolta, azt állítva, hogy az egyik dolgozó puszta kézzel nyúlt abba a jégbe, amelyből az italokhoz is adagoltak. Mások szerint maga a bár néhány hűtőből és sörösdobozokból állt, az alkohol pedig már körülbelül 17:30-ra elfogyott – miközben a 18 éven felülieknek meghirdetett program hivatalosan déltől este tízig tartott volna. A Liverpool Echo által idézett látogatók egyenesen „shit show”-ként és „absolute shambles”-ként írták le a történteket. 

A fellépőkkel kapcsolatban még súlyosabb állítások jelentek meg. A Dyard Events a Cornwall Live-nak azt mondta, hogy az általuk közvetített tíz DJ és két táncos nem kapta meg a megállapodás szerinti gázsiját. A cég szerint a művészeknek lefoglalt Premier Inn-szállás sem létezett a rendszerben, amikor a csapat megérkezett. Az ügynökség tulajdonosa azt állította, hogy az esemény után sem üzeneteikre, sem hívásaikra nem kaptak választ. 

Különösen kínos lett a meghirdetett nagyszínpad és a helyszíni valóság közötti különbség. A promóció „óriási produkciót” és fesztiválszintű színpadtechnikát ígért, a Dyard Events beszámolója szerint viszont az egyik, fellépőik számára biztosított „színpad” gyakorlatilag egy kerti pavilon volt, alatta egy asztallal. A művészek végül így is lejátszották a szettjeiket; az ügynökség szerint már csak nevetni tudtak a helyzeten. Egy, az eseményen fellépő DJ később a Redditen szintén arról írt, hogy a valóság messze elmaradt attól, amit a fellépőknek előzetesen ígértek, és fizetési problémákról is beszámolt. 

A Save The Rave a történtek után saját közleményében biztonsági problémákra hivatkozott. A szervezők állítása szerint már a rendezvény elején kiderült, hogy nem kaptak megfelelő mennyiségű kordont, és bár korábban azt az információt kapták, hogy a showground általuk használt területére illetéktelenek nem juthatnak be, autók és gyalogosok mégis áthaladtak a rendezvényen. Álláspontjuk szerint a terület jelentős része nyitott maradt, ezért az eseményt nem lehetett az eredeti elképzelések szerint biztonságosan működtetni. 

A történetet tovább bonyolítja, hogy azon a hétvégén nem egyetlen programot hirdettek a Royal Cornwall Showgroundra. A szeptember 12-i felnőtt old-school rave mellett családi programokat is meghirdettek szeptember 11–13. közé, köztük gyerekeknek szóló rave-et, szórakoztató műsorokat és több ezer ingyenes gyerekjegyet. A cornwalli önkormányzat családi információs felülete még szeptember elején is háromnapos családi fesztiválként népszerűsítette a hétvégét. 

A Fyre Festival-párhuzam tehát a felháborodott résztvevőktől és a sajtóból érkező hasonlat, nem valamiféle hivatalos minősítés. A két esemény léptéke sem összevethető. A cornwalli Save The Rave esetében azonban ugyanaz az alapvető probléma rajzolódik ki a panaszokból: a reklámokban felépített fesztiválélmény és a helyszínen tapasztalt körülmények között látványos szakadék keletkezett. Hogy a kifizetetlen gázsikkal, az árusok veszteségeivel és a biztonsági hiányosságokkal kapcsolatban pontosan kit milyen felelősség terhel, azt az eddig nyilvánosságra került beszámolók önmagukban nem döntik el.