What So Not visszatért a traphez új EP-jén

What So Not új EP-jének címe úgy hangzik, mint egy hajnali felismerés egy túl hosszú klubéjszaka után: I SAW A TRAP DJ AND IT CHANGED MY BIO CHEMISTRY. A poén mögött azonban nagyon is komoly alkotói döntés áll. Az ausztrál producer visszament ahhoz a zenéhez, amely annak idején őt is beszippantotta.

Az augusztus 14-én megjelent, hat számos EP hosszú felvezetés után érkezett, több dalát már korábban megmutatta. A teljes anyagon viszont most válik világossá, hogy nem egyszerű műfaji kitérőről van szó.

What So Not újra trapet akar játszani.

Nem úgy, ahogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt szólt, hanem úgy, ahogy ő hallja 2026-ban.

Ez fontos különbség. A trap elektronikus zenei robbanása erősen kötődik a 2010-es évek elejének internetkultúrájához: SoundCloud-uploadokhoz, blogokhoz, fesztiválokon robbanó dropokhoz, brutális 808-akhoz és ahhoz az időszakhoz, amikor a hiphop ritmikája hirtelen az EDM egyik legizgalmasabb alapanyagává vált.

What So Not ennek a hullámnak nem külső szemlélője volt. A hangzás ott van a saját zenei DNS-ében.

Azóta azonban rengeteg minden történt vele producerként. Drum & bass, experimentális elektronika, atmoszférikusabb szerkezetek és élő hangszeres elemek is bekerültek a repertoárjába. A produkciói tágasabbak és részletesebbek lettek, a hangdesign pedig messz került attól, hogy minden egyetlen hatalmas drop kiszolgálásáról szóljon.

Az új EP ezért nem időgép.

Már a hangképen érezni, hogy What So Not nem akarja újrajátszani a korai SoundCloud-korszakot. Megtartja annak súlyát és kiszámíthatatlanságát, de filmszerű textúrákat, furcsán elhajló dallamokat és jóval részletesebb térkezelést épít a basszus köré.

A hat szám ettől ugyanabba az irányba néz, mégsem ugyanazt a formulát ismétli.

Az Everest az EP érzelmesebb oldalát mutatja. Nem akarja folyamatosan maximális hangerőn bizonyítani, hogy ez egy basszuskiadvány; hagy időt a dallamoknak és az atmoszférának is.

A Mona Lisa és a Candy Flipping már jóval nehezebb területre visz. Itt a mélyek újra átveszik az irányítást, a ritmika agresszívebben dolgozik, és előjön az a What So Not, akinek zenéjét nemcsak hallani, hanem egy megfelelő hangrendszer előtt fizikailag is érezni kell.

Mégsem esik szét az anyag.

A közös nevező nem egy konkrét trap-formula, hanem a basszus köré épített feszültség. What So Not számonként másképp jut el oda: egyszer dallammal, máshol hangdesignnal vagy egyszerűen azzal, hogy megfelelő pillanatban engedi rá a hallgatóra az alsó frekvenciákat.

Ezért találó a projekt abszurd címe is.

Az I SAW A TRAP DJ AND IT CHANGED MY BIO CHEMISTRY tulajdonképpen azt az élményt fogalmazza meg eltúlzott formában, amelyet egy meghatározó klub- vagy fesztiválpillanat tényleg képes előidézni. Meghallasz valamit egy hatalmas rendszeren, és utána máshogy akarsz zenét írni.

What So Not most saját korai inspirációihoz ment vissza ezért az érzésért.

A nosztalgia veszélyes alapanyag. Könnyű belőle olyan zenét készíteni, amely pontosan úgy szól, ahogy egy régi korszakra emlékezünk, és éppen ezért semmit nem mond arról, hol tart az előadó jelenleg.

Ez az EP inkább azt kérdezi: mi marad a trap eredeti energiájából, ha egy több mint egy évtizeddel tapasztaltabb producer nyúl hozzá?

A választ részben a klubokban keresi.

A megjelenéssel párhuzamosan What So Not intimebb észak-amerikai turnét fut, kisebb helyszíneken, ahol az új számok egészen másképp működhetnek, mint egy hatalmas fesztiválszínpadon. Közelebb van a közönség, kisebb a távolság a pult és a tánctér között, a basszus pedig kevésbé látványelem, inkább fizikai jelenlét.

Talán ez illik legjobban ahhoz, amit most csinál.

Most pedig azt nézi meg, hová lehet még eljutni vele.