Dalszerzők támadják a következő amerikai mechanikai jogdíjakat

Washingtonban most néhány cent tört részeiről folyik vita, de a tét ennél jóval nagyobb. Dalszerzők és jogkezelők egyre erősebb csoportja próbálja megakadályozni, hogy az amerikai Copyright Royalty Board elfogadja a Phonorecords V jelenlegi tervezetét, amely a következő időszak mechanikai jogdíjait határozná meg a fizikai hanghordozóknál és a végleges digitális letöltéseknél.

A legújabb kifogást Jeff Price Word Collections nevű cége és a Rick Carnes vezette Songwriters Guild of America közösen nyújtotta be. Álláspontjuk szerint a bíráknak el kellene utasítaniuk az általuk „bizonyíthatóan észszerűtlennek” nevezett megállapodást.

A konfliktus gyökere június végére vezet vissza. Ekkor körvonalazódott a Phonorecords V egyezségi javaslata, amely mögé több jelentős zeneipari szervezet felsorakozott. A konstrukció lényege, hogy a jelenlegi Phonorecords IV mechanikai díjstruktúrája lényegében változatlan maradna, az inflációhoz igazodó korrekció folytatása mellett.

Ez érinti a fizikai hanghordozókat, a végleges digitális letöltéseket, valamint bizonyos további formátumokat, például a csengőhangokat és csomagolt értékesítéseket.

Papíron tehát nem arról van szó, hogy a jogdíjak nominálisan évekre ugyanazon a számon ragadnának. A kritikusok problémája éppen az, hogy szerintük az inflációkövetés önmagában kevés: ha a kiinduló díj eleve alacsonyabb annál, amit egy valódi piaci alku eredményezne, annak indexálása csak továbbviszi ugyanazt a problémát.

A javaslat mögött ugyanakkor komoly iparági támogatás áll. Az egyezség kialakításában major lemezkiadók mellett az American Association of Independent Music, az NMPA, a Nashville Songwriters Association International és a Music Artists Coalition is részt vett.

Más dalszerzői és zeneipari szervezetek szintén a kompromisszum mellett érvelnek. A Songwriters of North America alapvetően észszerű és gyakorlatias megoldásként értékelte, míg a Recording Academy a kiszámíthatóság és a dalszerzők megélhetéséhez szükséges stabilitás jelentőségét hangsúlyozta. Az AIMP pedig a független zenei kiadók számára fontos előrelépésként tekint rá.

A CRB előtt azonban nem az a kérdés, hogy sikerült-e több nagy szereplőt egy asztalhoz ültetni. A bíráknak azt is mérlegelniük kell, hogy az alku megfelelően képviseli-e azoknak a dalszerzőknek és jogtulajdonosoknak az érdekeit, akik nem vettek részt közvetlenül a tárgyalásokban.

És itt kezd szétesni a konszenzus.

George Johnson szerzői jogi aktivista közel ötvenoldalas beadványban támadta a tervezetet. Érvelése szerint a javasolt mechanikai jogdíj továbbra is messze elmarad a piaci szinttől. Történeti díjadatokkal próbálja alátámasztani álláspontját, miközben azt is kifogásolja, hogy a major lemezkiadók és a hozzájuk kapcsolódó zeneműkiadók érdekei nem feltétlenül esnek egybe a független dalszerzőkével.

Ez az egyik legkényesebb pont az egész ügyben.

A nagy zeneipari vállalatcsoportok egyszerre több oldalról lehetnek jelen ugyanabban a gazdasági rendszerben. Egyik üzletáguk számára a mechanikai jogdíj költség, egy másik számára bevétel. A kritikusok szerint ezért nem magától értetődő, hogy egy nagyvállalati szereplők által is támogatott kompromisszum ugyanazt az eredményt hozza, mint egy teljesen független piaci tárgyalás.

Az Eminem katalógusához kötődő Eight Mile Style szintén felsorakozott az ellenzők között. A kiadó lényegében a gazdasági realitásoktól elszakadó díjfagyasztásként támadja a konstrukciót, amelyhez álláspontja szerint nem társul megfelelő gazdasági indoklás.

Ehhez a táborhoz csatlakozott most a Word Collections és az SGA.

A vita azért különösen érdekes, mert a fizikai zene időközben maga is jelentősen átalakult. A vinyl reneszánsza megmutatta, hogy a hanghordozó nem egyszerűen a streaming előtti korszak maradványa: prémium termék, gyűjtői tárgy és fontos bevételi forrás lett. Az ellenzők szemében ezért egyre nehezebben indokolható, hogy a dalszerzői mechanikai díjazás logikája lényegében a korábbi rendszer továbbgörgetésére épüljön.

A másik oldal számára viszont éppen a kiszámíthatóság az érték. Egy kialkudott, inflációkövető rendszer csökkenti egy hosszú és költséges jogdíjvita bizonytalanságát, miközben garantálja, hogy a díjak legalább a pénzromláshoz igazodjanak.

A Phonorecords V körüli konfliktus így valójában arról szól, mit jelent ma a „méltányos” ár egy dalért. A stabilitást, amelyet egy széles iparági kompromisszum kínál, vagy azt a magasabb díjat, amelyet a kritikusok szerint egy valóban piaci alapú rendszernek kellene kitermelnie.

A nyilvános észrevételek augusztus 10-i határideje lejárt, a döntés súlya pedig most egyre inkább a Copyright Royalty Boardra kerül.

Ha a bírák elfogadják az egyezséget, a jelenlegi rendszer alapjai tovább élnek a következő ciklusban. Ha viszont az erősödő ellenzék érvei meggyőzik őket, a Phonorecords V-ből jóval nagyobb csata lehet annál, mint amire a júniusi kompromisszum megszületésekor számítani lehetett.